A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
audimax.de
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
fmg.ac
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
free.fr
gilles.maillet.free.fr
Az, hogy I. Richárd, Rouen grófja, Jeromos grófnak a fia volt, feltételezett leszármazás. Lásd: [21] – hozzáférés: 2023. február 17.
friesian.com
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
genealogics.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
homar.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
mgh-bibliothek.de
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
niif.hu
mek.niif.hu
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
roglo.eu
Az, hogy Lambert nantes-i gróf felesége Theodrada volt, feltételezés. Lásd: [22] és [23] weblapokat (hozzáférés: 2023. február 17.); az utóbbi web-lapnak az oldalai – bővítés folytán – folyamatosan változnak, ezért e weblap keresőjébe, a "Pépin I d'Italie" keresőszavakat kell beírni.
uni-heidelberg.de
journals.ub.uni-heidelberg.de
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
uni-passau.de
geku.uni-passau.de
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
wikipedia.org
de.wikipedia.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
II. Lajos keleti frank király csak a XVIII. században kapta a „Német” előnevet. Lásd: [24] - hozzáférés: 2023. február 17.
Spoleto hercegeire, lásd: [25] és [26] - hozzáférés: 2023. február 17.
II. Guido és III. Guido spoletoi hercegek számozását illetően, a források nem következetesek, e két herceg számozását, több esetben, felcserélik. Ennek az oka az, hogy I. Lambert hercegnek a Guido nevű öccse (a későbbi itáliai király és római császár), a családi számozást illetően, II. Guido lenne, hiszen előbb született, mint I. Lambert hercegnek – a szintén Guido nevű – fia. Azonban, Spoleto hercegeinek a számozását illetően, I. Lambert hercegnek az öccse a III. Guido herceg, mivel csak az unokaöccsének, II. Guido hercegnek a halála (882/883) után lett Spoleto hercege; korábban az unokaöccse volt Spoleto hercege; az apjának a 880-ban bekövetkezett halála óta. (Lásd: [27], [28] - hozzáférés: 2023. február 17.) I. Lambert herceg unokája azért IV. Guido herceg, mert ő csak 889-ben lett Spoleto hercege, amikor III. Guido herceget Itália királyává koronázták, és átengedte neki a hercegséget. (Lásd: [29] - hozzáférés: 2023. február 17.)
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
Az, hogy Lambert nantes-i gróf felesége Theodrada volt, feltételezés. Lásd: [22] és [23] weblapokat (hozzáférés: 2023. február 17.); az utóbbi web-lapnak az oldalai – bővítés folytán – folyamatosan változnak, ezért e weblap keresőjébe, a "Pépin I d'Italie" keresőszavakat kell beírni.
Spoleto hercegeire, lásd: [25] és [26] - hozzáférés: 2023. február 17.
II. Guido és III. Guido spoletoi hercegek számozását illetően, a források nem következetesek, e két herceg számozását, több esetben, felcserélik. Ennek az oka az, hogy I. Lambert hercegnek a Guido nevű öccse (a későbbi itáliai király és római császár), a családi számozást illetően, II. Guido lenne, hiszen előbb született, mint I. Lambert hercegnek – a szintén Guido nevű – fia. Azonban, Spoleto hercegeinek a számozását illetően, I. Lambert hercegnek az öccse a III. Guido herceg, mivel csak az unokaöccsének, II. Guido hercegnek a halála (882/883) után lett Spoleto hercege; korábban az unokaöccse volt Spoleto hercege; az apjának a 880-ban bekövetkezett halála óta. (Lásd: [27], [28] - hozzáférés: 2023. február 17.) I. Lambert herceg unokája azért IV. Guido herceg, mert ő csak 889-ben lett Spoleto hercege, amikor III. Guido herceget Itália királyává koronázták, és átengedte neki a hercegséget. (Lásd: [29] - hozzáférés: 2023. február 17.)
en.wikipedia.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
fr.wikipedia.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
hu.wikipedia.org
A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
