Vö.: „Az absztrakt művészet intézményesítését azonban már megfelelően előkészítette egy kicsivel korábbi szöveg, Alfred H. Barr Kubizmus és absztrakt művészet-e, az európai absztrakt művészet Modern Művészetek Múzeumában rendezett 1936-os kiállításának katalógusában. ... A motiváló erő Barr történetében egyszerűen csupán az unalom: »A külső vizuális világ képi küzdelme az évezred második felében többször és különböző módokon ért véget és finomodott. A kalandvágyóbb és eredetibb művészek beleuntak a valóság lefestésébe. Egy közös és erőteljes inger arra késztette őket, hogy felhagyjanak a természetben fellelhető dolgok imitációjával. ...«”. W. J. T. Mitchell: Ut Pictura Theoria (az absztrakt festészet és nyelv). In: A képek politikája (Mitchell válogatott írásai, Ikonológia és műértelmezés sor. XIII. köt.; JATEPRESS 2008). Google könyv (részletek, korlátozott előnézet). 238. o. ISBN 978-963-482-897-6 . Hiv. beill.: 2014-10-27.
Vö.: Nonfiguratív művészet: művészeti irányzat 1850 után, mely nem a természetben látható formákban fogalmazza meg mondanivalóját. Diós István (szerk.) - Viczián János (szerk.): Nonfiguratív művészet (szócikk). Magyar katolikus lexikon, VIII. köt. (Lone-Meszl); Szent István Társulat, Bp., 2003. A szócikk teljes szövege: „Művészeti irányzat 1850 után, mely nem a természetben látható formákban fogalmazza meg mondanivalóját. - A ~ főként a képzőművészetekben érvényesült, de az irodalomban is megjelent a dadaizmus (értelmes szavak nélküli, v. mondatokban nem tömörülő, rendezetlen szóhalmaz). A zenében a 20. sz. végének egyes avantgard alkotásai annyiban sorolhatók a ~ek közé, amennyiben minden hagyományos formát, előadásmódot, hangszert bármely zenén kívüli hatással (zaj, zörej, hangszer szétverése) helyettesítenek.”
