„Abban az időben ugyanis, amikor a görög nyelv már nem volt a katolikus egyház kedveltje, e görögből átvett szó mellett egy latin is használatba került. A latin peto ige, melynek jelentése megyek, járok, sietek, iparkodok /30, 18/ és az ap=elő, elöl, előre segítségével az appeto=előremegyek, elöljárok, élenjárok, előresietek, majd ebből az appat, apat=elöljáró értelmű szó került használatba. A latinból átkerülve a franciába, apotre /31/ alakban elöljáró, élharcos, apostol jelentéssel használják. Az olaszban az appat, apat, a németben az Appat, Apt, a magyarban az apát, a horvátban az opat ugyanaz, elöljáró (vezető). Mi vagy a latinból közvetlenül vettük át, vagy olasz, esetleg német közvetítéssel, legvalószínűbben az olaszból, mivel a legrégebbi glosszáriumokban, így Verancsics szótárában /29/ a mai apáca szavunk appateza alakban van megadva, amely az olaszra utal.” Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben
