Sources of Beryllium. Materion Brush Inc.. Materion Brush Inc.. [2014. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
In a footnote on page 169Archiválva2016. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben of (Vauquelin, 1798), the editors write: "(1) La propriété la plus caractéristique de cette terre, confirmée par les dernières expériences de notre collègue, étant de former des sels d'une saveur sucrée, nous proposons de l'appeler glucine, de γλυχυς, doux, γλυχύ, vin doux, γλυχαιτω, rendre doux … Note des Rédacteurs." ((1) The most characteristic property of this earth, confirmed by the recent experiments of our colleague [Vauquelin], being to form salts with a sweet taste, we propose to call it glucine from γλυχυς, sweet, γλυχύ, sweet wine, γλυχαιτω, to make sweet … Note of the editors.)
Klaproth, Martin Heinrich, Beitrage zur Chemischen Kenntniss der Mineralkörper (Contribution to the chemical knowledge of mineral substances), vol. 3, (Berlin, (Germany): Heinrich August Rottmann, 1802), pages 78-79Archiválva2016. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben: "Als Vauquelin der von ihm im Beryll und Smaragd entdeckten neuen Erde, wegen ihrer Eigenschaft, süsse Mittelsalze zu bilden, den Namen Glykine, Süsserde, beilegte, erwartete er wohl nicht, dass sich bald nachher eine anderweitige Erde finden würde, welche mit völlig gleichem Rechte Anspruch an diesen Namen machen können. Um daher keine Verwechselung derselben mit der Yttererde zu veranlassen, würde es vielleicht gerathen seyn, jenen Namen Glykine aufzugeben, und durch Beryllerde (Beryllina) zu ersetzen; welche Namensveränderung auch bereits vom Hrn. Prof. Link, und zwar aus dem Grunde empfohlen worden, weil schon ein Pflanzengeschlecht Glycine vorhanden ist." (When Vauquelin conferred -- on account of its property of forming sweet salts -- the name glycine, sweet-earth, on the new earth that had been found by him in beryl and smaragd, he certainly didn't expect that soon thereafter another earth would be found which with fully equal right could claim this name. Therefore, in order to avoid confusion of it with yttria-earth, it would perhaps be advisable to abandon this name glycine and replace it with beryl-earth (beryllina); which name change was also recommended by Prof. Link, and for the reason that a genus of plants, Glycine, already exists.)
Behrens, V..szerk.: Beiss, P.: 11 Beryllium, Landolt-Börnstein – Group VIII Advanced Materials and Technologies: Powder Metallurgy Data. Refractory, Hard and Intermetallic Materials. Berlin: Springer, 1–11. o.. DOI: 10.1007/10689123_36 (2003). ISBN 978-3-540-42942-5
Whitehead, N; Endo, S; Tanaka, K; Takatsuji, T; Hoshi, M; Fukutani, S; Ditchburn, Rg; Zondervan, A (2008. Feb). „A preliminary study on the use of (10)Be in forensic radioecology of nuclear explosion sites”. Journal of environmental radioactivity99 (2), 260–70. o. DOI:10.1016/j.jenvrad.2007.07.016. PMID17904707.
(1989) „Can Be-9 provide a test of cosmological theories?”. The Astrophysical Journal336, L55. o. DOI:10.1086/185360.
Hansen, P. G.; Jensen, A. S.; Jonson, B. (1995). „Nuclear Halos”. Annual Review of Nuclear and Particle Science45, 591. o. DOI:10.1146/annurev.ns.45.120195.003111.
Okutani, T.; Tsuruta, Y.; Sakuragawa, A. (1993). „Determination of a trace amount of beryllium in water samples by graphite furnace atomic absorption spectrometry after preconcentration and separation as a beryllium-acetylacetonate complex on activated carbon”. Anal. Chem.65 (9), 1273–1276. o. DOI:10.1021/ac00057a026.
Babu, R. S. (1988). „Beryllium Extraction – A Review”. Mineral Processing and Extractive Metallurgy Review4, 39. o. DOI:10.1080/08827508808952633.
Petzow, Günter et al. "Beryllium and Beryllium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a04_011.pub2
Wieman, H (2001). „A new inner vertex detector for STAR”. Nuclear Instruments and Methods in Physics Research Section a Accelerators Spectrometers Detectors and Associated Equipment473, 205. o. DOI:10.1016/S0168-9002(01)01149-4.
(2004) „The Spitzer Space Telescope Mission”. Astrophysical Journal Supplement154, 1. o. DOI:10.1086/422992.
(2006) „JUPITER-II molten salt Flibe research: An update on tritium, mobilization and redox chemistry experiments”. Fusion Engineering and Design81 (8–14), 1439. o. DOI:10.1016/j.fusengdes.2005.08.101.
(2005) „Development of a New Fluorescence Method for the Detection of Beryllium on Surfaces”. Journal of ASTM International2 (9), 13168. o. DOI:10.1520/JAI13168.
IARC Monograph, Volume 58. International Agency for Research on Cancer, 1993. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
Whitehead, N; Endo, S; Tanaka, K; Takatsuji, T; Hoshi, M; Fukutani, S; Ditchburn, Rg; Zondervan, A (2008. Feb). „A preliminary study on the use of (10)Be in forensic radioecology of nuclear explosion sites”. Journal of environmental radioactivity99 (2), 260–70. o. DOI:10.1016/j.jenvrad.2007.07.016. PMID17904707.
Gardner, Jonathan P. (2007). „The James Webb Space Telescope”. Proceedings of Science, 5. o. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 28.)
Johnson, Bill: How to Change Nuclear Decay Rates. University of California, Riverside, 1993. [2013. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 30.)
Abundance in the sun. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Abundance in oceans. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Abundance in stream water. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Sources of Beryllium. Materion Brush Inc.. Materion Brush Inc.. [2014. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
In a footnote on page 169Archiválva2016. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben of (Vauquelin, 1798), the editors write: "(1) La propriété la plus caractéristique de cette terre, confirmée par les dernières expériences de notre collègue, étant de former des sels d'une saveur sucrée, nous proposons de l'appeler glucine, de γλυχυς, doux, γλυχύ, vin doux, γλυχαιτω, rendre doux … Note des Rédacteurs." ((1) The most characteristic property of this earth, confirmed by the recent experiments of our colleague [Vauquelin], being to form salts with a sweet taste, we propose to call it glucine from γλυχυς, sweet, γλυχύ, sweet wine, γλυχαιτω, to make sweet … Note of the editors.)
Klaproth, Martin Heinrich, Beitrage zur Chemischen Kenntniss der Mineralkörper (Contribution to the chemical knowledge of mineral substances), vol. 3, (Berlin, (Germany): Heinrich August Rottmann, 1802), pages 78-79Archiválva2016. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben: "Als Vauquelin der von ihm im Beryll und Smaragd entdeckten neuen Erde, wegen ihrer Eigenschaft, süsse Mittelsalze zu bilden, den Namen Glykine, Süsserde, beilegte, erwartete er wohl nicht, dass sich bald nachher eine anderweitige Erde finden würde, welche mit völlig gleichem Rechte Anspruch an diesen Namen machen können. Um daher keine Verwechselung derselben mit der Yttererde zu veranlassen, würde es vielleicht gerathen seyn, jenen Namen Glykine aufzugeben, und durch Beryllerde (Beryllina) zu ersetzen; welche Namensveränderung auch bereits vom Hrn. Prof. Link, und zwar aus dem Grunde empfohlen worden, weil schon ein Pflanzengeschlecht Glycine vorhanden ist." (When Vauquelin conferred -- on account of its property of forming sweet salts -- the name glycine, sweet-earth, on the new earth that had been found by him in beryl and smaragd, he certainly didn't expect that soon thereafter another earth would be found which with fully equal right could claim this name. Therefore, in order to avoid confusion of it with yttria-earth, it would perhaps be advisable to abandon this name glycine and replace it with beryl-earth (beryllina); which name change was also recommended by Prof. Link, and for the reason that a genus of plants, Glycine, already exists.)
Gardner, Jonathan P. (2007). „The James Webb Space Telescope”. Proceedings of Science, 5. o. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 28.)
ASTM D7458 –08. American Society for Testing and Materials. [2010. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
webcitation.org
Johnson, Bill: How to Change Nuclear Decay Rates. University of California, Riverside, 1993. [2013. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 30.)
The Primary Mirror. NASA. [2013. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
IARC Monograph, Volume 58. International Agency for Research on Cancer, 1993. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
webelements.com
Abundance in the sun. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Abundance in oceans. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Abundance in stream water. Mark Winter, The University of Sheffield and WebElements Ltd, UK. WebElements. [2011. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
