STRAHLENBERG, Philipp Johann von: Das Nord- und Östliche Theil von Europa und Asia, In so weit solches Das gantze Rußische Reich mit Siberien und der grossen Tatarey in sich begreiffet, In einer Historisch-Geographischen Beschreibung der alten und neuern Zeiten, und vielen andern unbekannten Nachrichten vorgestellet ; Nebst einernoch niemahls ans Licht gegebenen Tabula Polyglotta (etc.) Magyar reprint kiadás 1975. http://altaica.ru/LIBRARY/Strahlenberg.pdf
BUDENZ, József: Ueber die Verzweigung der ugrischen Sprachen. Von Jos. BUDENZ. in: Nyelvtudományi Közlemények XV. kötet 1879. 157-168. o. http://www.nytud.hu/nyk/reg/015.pdf
MARCANTONIO, Angela: A finnugor elmélet és a magyar nyelv eredete In: A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései. 2008. http://mek.oszk.hu/05800/05875/05875.pdf
JANHUNEN, Juha: Proto-Uralic - what, where, and when? in: The Quasquicentennial of the Finno-Ugrian Society. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne No. 258. 2009. 61–62. http://www.sgr.fi/sust/sust258/sust258_janhunen.pdf
„A minták többsége (91%) európai haplocsoportba tartozik, három szekvencia kifejezetten ázsiai kládba (A, B, M) sorolható. Szembetűnő különbség mutatkozik, ha a honfoglalókat a temetkezési szokások alapján két eltérő szociális státusszal rendelkező csoportra osztjuk. A szegényes temetkezési mellékletekkel rendelkező köznépi sírokból előkerült csontleletek haplocsoport megoszlása igen hasonlít egy átlagos európai populációéhoz, csak egy szekvencia sorolható Ázsiára jellemző kládba (M). Ezekről a leletekről azonban nem dönthető el egyértelműen, hogy a honfoglalóktól, vagy már a magyarok érkezése előtt a Kárpát-medencében élő más népcsoportoktól származnak. Ezzel szemben a klasszikus honfoglalók, akik a temetkezési mellékletekkel gazdagon ellátott sírokból kerültek elő, sokkal heterogénebb megoszlást mutatnak. Ezt mutatja, hogy a magyar nyelvű populációk közül itt a legmagasabb a genetikai diverzitás. A köznépi csoporttal ellentétben itt jóval magasabb,11% az ázsiai haplocsoportok (A, B) aránya, ráadásul az N1a haplocsoportba tartozó három minta mindegyike rendelkezik egy mutációval (16189C), ami az adott klád ázsiai ágára jellemző, így a klasszikus honfoglaló vonalak 28%-a ázsiai eredetű.” In: TÖMÖRY Gyöngyvér: A Kárpát-medence honfoglalás kori (10-11. századi) lakosságának valamint mai magyar nyelvű népcsoportoknak összehasonlító mitokondriális alapú filogeográfiai analízise. 2008. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1088/2/Tömörytézisek.pdf
