Claude Lelouch: Egy férfi és egy nő. Ez már a „Godard utáni filmművészet” – lelkesedett ájultan a kritikus és a közönség. De amikor két esztendő múltán magyar mozikba is eljutott, (…) Bán Róbert már megcsappant öröméről számolt be a régi Filmvilág 1968/5-ös számában. A filmművészet megújítóinak listájáról Lelouch rendkívül hamar egy másik listára került: az érzelmes-giccses filmtörténetek nagy közönségsikerre számító mesterei közé. Claude Lelouch, A giccs artistája, Bikácsi Gergely cikke , filmvilág.
„Akik a film, a mai színpad és a ponyvaregények alacsony színvonaláért felelősek, azzal szoktak mentegetőzni, hogy kénytelenek a nagyközönséghez alkalmazkodni, ez pedig nem fogad el jó művészetet. Lehet, hogy igazuk van. De a görög tragédiát is a «nagyközönség» nézte végig, a népköltészet is tömegeket elégít ki: ezek mégsem giccsek. Úgy látszik tehát, mintha az élvezők nagy számától való függés még nem lenne teljesen kielégítő magyarázata a mai művészet hanyatló irányának, s a közönség természetének is volna része a dologban.”Komlós Aladár: A giccs
„Mindenki giccsek hatása alá kerülhet, ha túlságosan tisztel olyan érzéseket, amelyeket helyzeténél fogva nem tud átélni. Ez minden korban és minden rétegben megeshetik egyesekkel. A giccs virulásához nem kell más, mint egy érzéskör, amelyet nagy múlt glóriája vesz körül s egy embercsoport, amely ezt az érzéskört reménytelen csodálattal bálványozza.”Komlós Aladár: A giccs
sharecom.ca
Clement Greenberg: AVANT-GARDE AND KITSCH (angol nyelven). Sharecom Industries Ltd.. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
web.archive.org
Clement Greenberg: AVANT-GARDE AND KITSCH (angol nyelven). Sharecom Industries Ltd.. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
