„Szenvedélyes ösztönöket, ellenszenves alakokat, rendkívüli témákat dolgozott fel, mesterségbeli tudással szőtte meséit, de morbid, patetikus alakjai épp olyan felszínesek, mint konfliktusai.” – írta róla Gera György 1970-ben.Világirodalmi lexikon 1. kötet.(1970) Henri Bataille. Gera György szócikke, 744. oldal
„A háború előtti években — a lírai szimbolizmus hatása alatt — a drámában is jelentkezett egy irány, mely a tudatalatti érzések és gondolatok megsejtetését tűzte ki feladatául. Szándékosan használjuk itt a megsejtetés szót, mert ez az iskola (legismertebb képviselője Henri Bataille volt) nem a tudatalatti maradéktalan feltárására törekedett, mint például ma egy Lenormand, hanem megelégedett homályos megvilágítással, inkább sejtetni akart, mint felszínre hozni.” Balla Borisz: Gabriel Marcel drámái. Pannonia, 1938. 3-4. szám, 127. oldal
„Nem meteor hullt le az égről, csak egy színpadi csillag. De illő tisztelettel hozzá kell tennem, hogy arról a párizsi színházi égről hullt alá, amely minden évben, néha nem is egyenkint, hanem plejádokban a tehetségek csillaghullását bocsátja le az európai műveltség körében élő színpadokra.Szini Gyula: Henri Bataille. Nyugat, 1922. 6. szám. Figyelő rovat.
A Transi(wd) egy különösen a késő középkortól alkalmazott síremlék-forma, „memento mori” jellegű egyházi emlékmű, mely halál utáni lesoványodott testet, riasztó csontvázat, vagy akár bomló holttestet ábrázol, hogy emlékeztesse nézőjét a halandó élet mulandóságára és hiúságára.
