Joseph Hell, Aufzeichnung, 1922, ZS 640, p. 5, Institut für Zeitgeschichte, idézi Gerald Fleming. Hitler and the Final Solution. Berkeley: University of California Press. 1984. p. 17, idézi "Joseph Hell on Adolf Hitler"Archiválva2012. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Einsatzgruppen.
google.ca
books.google.ca
Donald Niewyk szerint a legtágabb definíciót használva, a szovjet civilek halálát is beleértve, 17 milliót kapnánk. [2] A nem zsidó áldozatok számára vonatkozó becslésekben több milliós eltérések vannak, részben azért, mert a szándékos népirtás és a totális háború okozta éhhalál és egyéb veszteségek között nehéz meghúzni a határt. Összességében a 7,3 millió európai zsidóból mintegy 5,7 millió (78%) pusztult el (Gilbert, Martin. Atlas of the Holocaust 1988, pp. 242-244), a 360 millió német megszállás alá került nemzsidóból pedig 5–11 millió (1,4–3%). Small, Melvin and J. David Singer. Resort to Arms: International and civil Wars 1816-1980 és Berenbaum, Michael.A Mosaic of Victims: Non-Jews Persecuted and Murdered by the Nazis. New York: New York University Press, 1990
* Weissman, Gary"Fantasies of Witnessing: Postwar Attempts to Experience the Holocaust", Cornell University Press, 2004, ISBN 0-8014-4253-2, p. 94: "Kren illustrates his point with his reference to the Kommissararbefehl. »Should the (strikingly unreported) systematic mass starvation of Soviet prisoners of war be included in the Holocaust?« he asks. Many scholars would answer no, maintaining that “the Holocaust” should refer strictly to those events involving the systematic killing of the Jews." (Kren a Kommissararbefehl-re való hivatkozással támasztja alá az álláspontját: „Az orosz hadifoglyok (megdöbbentően kevéssé ismert) szisztematikus halálra éheztetését is bele kéne-e venni a holokausztba?” – kérdi. Sok kutató nemmel válaszolna, fenntartva, hogy „holokauszt” alatt kifejezetten a zsidók szisztematikus legyilkolását kellene érteni.)
Non-Jewish Victims. Jewish Virtual Library. (Hozzáférés: 2013. augusztus 1.)
magyarholokauszt.hu
„Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására sor nem kerülhetett volna. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már »krízisév« volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.” – Edmund Veesenmayernek a nürnbergi per során tett vallomását idézi Ránki György: 1944. március 19. Budapest, 1978. 255–256. ISBN 963-09-1074-8
Itt azonban több tényt is érdemes figyelembe venni:
1. A német hadsereg az állítólagos »krízisév« dacára messze erősebb volt annál, mint amilyen erőnek ellenállhatott volna Magyarország.
2. [3] Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízottként pont azzal a feladattal lett megbízva, hogy a németekkel szembeni minden ellenállást (katonai vagy akár a deportálásokkal szembenit is) megelőzzön, megtörjön. Első tettük a nem németbarát és a deportálásokat elutasító Kállay-kormány eltávolítása, és helyette a német érdekeket teljesen kiszolgáló Sztójay-kormány kineveztetése. És tovább: „a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjaként a Wehrmachton kívül minden megszállóerő (főleg a Gestapo) fölött rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a magyar értelmiség átvilágításában, ismert németellenes személyek letartóztatásában (ezáltal is nyomást gyakorolva Magyarországra), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasi-puccs során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a második világháborúból.”
3. „Június 7. Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a kormányzó korábbi zsidóbarát politikáját.”
Így hát a fenti Veesenmayer-vallomás elsősorban úgy tekintendő, mint az egyik fő felelős saját maga felelősségének csökkentése érdekében elmondott hazugság, hogy elkerülje a kivégzést.
„Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására sor nem kerülhetett volna. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már »krízisév« volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.” – Edmund Veesenmayernek a nürnbergi per során tett vallomását idézi Ránki György: 1944. március 19. Budapest, 1978. 255–256. ISBN 963-09-1074-8
Itt azonban több tényt is érdemes figyelembe venni:
1. A német hadsereg az állítólagos »krízisév« dacára messze erősebb volt annál, mint amilyen erőnek ellenállhatott volna Magyarország.
2. [3] Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízottként pont azzal a feladattal lett megbízva, hogy a németekkel szembeni minden ellenállást (katonai vagy akár a deportálásokkal szembenit is) megelőzzön, megtörjön. Első tettük a nem németbarát és a deportálásokat elutasító Kállay-kormány eltávolítása, és helyette a német érdekeket teljesen kiszolgáló Sztójay-kormány kineveztetése. És tovább: „a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjaként a Wehrmachton kívül minden megszállóerő (főleg a Gestapo) fölött rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a magyar értelmiség átvilágításában, ismert németellenes személyek letartóztatásában (ezáltal is nyomást gyakorolva Magyarországra), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasi-puccs során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a második világháborúból.”
3. „Június 7. Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a kormányzó korábbi zsidóbarát politikáját.”
Így hát a fenti Veesenmayer-vallomás elsősorban úgy tekintendő, mint az egyik fő felelős saját maga felelősségének csökkentése érdekében elmondott hazugság, hogy elkerülje a kivégzést.
usf.edu
fcit.usf.edu
Holocaust Timeline: The Camps. A Teacher's Guide to the Holocaust. University of South Florida. (Hozzáférés: 2007. január 6.)
* Weissman, Gary"Fantasies of Witnessing: Postwar Attempts to Experience the Holocaust", Cornell University Press, 2004, ISBN 0-8014-4253-2, p. 94: "Kren illustrates his point with his reference to the Kommissararbefehl. »Should the (strikingly unreported) systematic mass starvation of Soviet prisoners of war be included in the Holocaust?« he asks. Many scholars would answer no, maintaining that “the Holocaust” should refer strictly to those events involving the systematic killing of the Jews." (Kren a Kommissararbefehl-re való hivatkozással támasztja alá az álláspontját: „Az orosz hadifoglyok (megdöbbentően kevéssé ismert) szisztematikus halálra éheztetését is bele kéne-e venni a holokausztba?” – kérdi. Sok kutató nemmel válaszolna, fenntartva, hogy „holokauszt” alatt kifejezetten a zsidók szisztematikus legyilkolását kellene érteni.)
Joseph Hell, Aufzeichnung, 1922, ZS 640, p. 5, Institut für Zeitgeschichte, idézi Gerald Fleming. Hitler and the Final Solution. Berkeley: University of California Press. 1984. p. 17, idézi "Joseph Hell on Adolf Hitler"Archiválva2012. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Einsatzgruppen.
* Weissman, Gary"Fantasies of Witnessing: Postwar Attempts to Experience the Holocaust", Cornell University Press, 2004, ISBN 0-8014-4253-2, p. 94: "Kren illustrates his point with his reference to the Kommissararbefehl. »Should the (strikingly unreported) systematic mass starvation of Soviet prisoners of war be included in the Holocaust?« he asks. Many scholars would answer no, maintaining that “the Holocaust” should refer strictly to those events involving the systematic killing of the Jews." (Kren a Kommissararbefehl-re való hivatkozással támasztja alá az álláspontját: „Az orosz hadifoglyok (megdöbbentően kevéssé ismert) szisztematikus halálra éheztetését is bele kéne-e venni a holokausztba?” – kérdi. Sok kutató nemmel válaszolna, fenntartva, hogy „holokauszt” alatt kifejezetten a zsidók szisztematikus legyilkolását kellene érteni.)
Zeit online: "Die Juden sind unser Unglück!"
Das verkündete 1879 der liberale Berliner Geschichtsprofessor Heinrich von Treitschke - und löste damit den ersten Antisemitismusstreit der deutschen Geschichte aus