Erbuntertänigkeit: a Német-római Birodalom keleti területein és a keleti német utódkirályságokban (főleg Poroszországban) meghonosodott jobbágyi alávetettségi jogviszony a földesúr és jobbágyai között, amely különbözött a klasszikus középkori jobbágyi viszonytól (Leibeigenschaft), amely korlátlan személyi és tulajdoni függést jelentett. Az Erbuntertänigkeit rendszerében az uradalomban dolgozó jobbágy-parasztok meghatározott törvényes védettséget élveztek, a földesúr kötelességeként írták elő az öreg és megrokkant jobbágyok ellátását, továbbá tilos volt az uratlanná lett jobbágytelkek önkényes elvétele is. Az Erbuntertänigkeit rendszerét a 18. században kezdték felszámolni.
