"A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 tavaszán engedélyezte a HM keretében katonapolitikai hírszerző osztály létrehozását, mely Pálffy György vezérkari százados vezetésével 1945 áprilisában kezdte meg működését Budapesten." – Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, 2003. október 1. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
archive.today
"ÁVH akkor még nem létezett, szerepét a szovjetek töltötték be. Az ÁVH virágkora 1948–49-ben kezdődött, 1949-ig a Katonapolitikai Osztálytól lehetett és kellett is félni, mert borzalmas volt. Sorra kínoztak meg végeztek ki ártatlan embereket. Igazi terrorszervezet volt, könyörtelenül megtisztította a hadsereget a régi tisztektől." – Stefka István: Az örök katona (Király Béla élete fordulatairól és feladatairól). Magyar Nemzet, 2000. október 28. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
elte.hu
doktori.btk.elte.hu
"A hadseregben a háború utáni időszakban nem érvényesült a beosztások klasszikus hierarchiája. Mivel a hadseregben nem végeztek a hagyományos értelemben vett békeidőszakra jellemző tervezési munkákat és a sorozással és ezzel összefüggő folyamatos kiképzéssel sem kellett foglalkozniuk, nem a hadműveleti osztály, valamint a magasabbegységek törzsei számítottak a legfontosabb pozícióknak. Az adott helyzetben a tisztikar személyi összetételét befolyásoló pozíciók számítottak jelentősebbnek, így a Katona Politikai Csoportfőnökség vezetése, és a személyügyi osztály." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 31, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
"A Katpol nyomozati tevékenysége a legelső, debreceni időszaktól kezdve politikai irányba is folyt. Megfigyelték többek között Zsedényi Bélát, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét is." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 32, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Marschall László 1945-ben már biztosan a Katonapolitikai Csoportfőnökség ügynökeként tevékenykedett. Nem csupán ő maga jelentett Vörös Jánosról … A Katpol nyomozói már korábban is érdeklődtek a honvédelmi miniszter személye iránt, elsősorban az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet kudarcában játszott szerepét akarták körüljárni." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 105-106, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"… növelte a Katpol fontosságát az a tény is, hogy Pálffy György és formálódó csapata értett a hírszerzés és elhárítás szakmai részéhez is, míg Péter Gábor és a Politika Rendészeti Osztály ezzel szemben sem az ország egészéről nem rendelkezett információval, másrészt a hírszerzéshez sem értett." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 32, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"… disszidálása után Nagy-Britanniában a hírszerzés iskolájában kiképzőként is dolgozott …" – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 155, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Gát Zoltánban a szovjetek olyannyira megbíztak, hogy előbb tábornoki előléptetését javasolták, de a magyar szervek ehelyett 1949. december 28-án őrizetbe vették, majd – miután valódi vádat emelni nem tudtak ellene – 1950. október 1-jén internálták. Révész Géza emlékezete szerint Gát Zoltán letartóztatása után egy komoly vitára került sor közte és az operaházi beszélgetésen jelen lévő két Farkas – apa és fia – valamint Kádár János és még két szovjet tanácsadó között. Azt is hozzátette ehhez, hogy Gát ügye sokáig húzódott, amikor lépre csalva dr. Tomeket – Gát postását és kiértékelőjét – is őrizetbe vették." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 107, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
es.hu
"1948 Szent István-napján Rákosi Mátyás Kecskeméten tartott beszédében apámat súlyosan elmarasztalta, mert A paraszti jövendő című tanulmányában hitet tett a magánparaszti gazdálkodás mellett, és megfogalmazta, hogy a parasztság nem akar kolhozrendszert. Ezt követően a vadászház kigyulladt, és porig égett. Szerencsére apám, a segédtiszt és a gépkocsivezető időben észrevette a tűz keletkezését, és a személyzettel sikerült az értékes berendezéseket is megmenteniük. A vadászházat Pálffy György tábornok négy katonája őrizte, de állítólag a tüzet nem vették észre. Ez egyértelmű merényletkísérlet volt apám és társai elpusztítására. A 60-as évek közepén az őrség egyik tagja apámat budai alkotóházában felkereste, és közölte vele, hogy utasításra ők gyújtották fel a vadászházat." – Veres István: Tisztelt Hahner Péter úr!. Élet és irodalom, 2002. augusztus 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Pár nap múlva apám a minisztertanácsról hivatalába érkezvén erős füstszagot érzett a szőnyeg felől. Behívta a szárnysegédet és a segédtisztet, akikkel feltekerték a hatalmas szőnyeget és megtalálták a tűzfészket. Hivatalos vizsgálat szerint a rádió- és telefonzsinórok rövidzárlata okozta a tüzet úgy, hogy apám egész délelőtt azokat nem is használta. Jóval később olyan információhoz jutottam, hogy állítólag az íróasztala alatt robbanótöltetet helyeztek el." – Veres István: Tisztelt Hahner Péter úr!. Élet és irodalom, 2002. augusztus 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Ezek után összeült a Parasztpárt vezetősége, és egyetértésre jutottak abban, hogy apám lemond a miniszterségről, és háromsoros levélben átnyújtotta Dinnyés Lajos miniszterelnöknek és nem Rákosi Mátyásnak." – Veres István: Tisztelt Hahner Péter úr!. Élet és irodalom, 2002. augusztus 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
mno.hu
"ÁVH akkor még nem létezett, szerepét a szovjetek töltötték be. Az ÁVH virágkora 1948–49-ben kezdődött, 1949-ig a Katonapolitikai Osztálytól lehetett és kellett is félni, mert borzalmas volt. Sorra kínoztak meg végeztek ki ártatlan embereket. Igazi terrorszervezet volt, könyörtelenül megtisztította a hadsereget a régi tisztektől." – Stefka István: Az örök katona (Király Béla élete fordulatairól és feladatairól). Magyar Nemzet, 2000. október 28. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"1949. december 31-én – konstatálta sértetten Révész altábornagy – Péter Gábor, a két tanácsadó, Kádár János, Farkas Vladimir és Farkas Mihály jelenlétében hosszas vita volt Gát Zoltán letartóztatásáról. A szovjet elvtársak azt hangoztatták, hogy semmi olyan terhelő adat nincsen, aminek alapján Gát Zoltánt őrizetbe lehetne venni. Végül Farkas Mihály azzal a megjegyzéssel zárta le a vitát: „Rajkra sem volt elegendő adat, mégis letartóztattuk”. Ezután Gát Zoltánt letartóztatták, azonban ügye vizsgálatának irányítását az Államvédelmi Hatóság vette át. Annak ellenére, hogy valóban jelentős és súlyos bűncselekményeket követett el, nem folytattak ellene komoly eljárást, csupán internálták. Nekem viszont azt mondották, hogy 15 évre elítélték." – (TH V–150 019/1. Révész Géza vallomása, 1956. december 27.) Varga László (2000). „A Rajk-per hátterében”. Az 1956-os magyar forradalom történetének dokumentációs és kutatóintézete közalapítvány Évkönyv VIII - Magyarország a jelenkorban (08). (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)[halott link]
web.archive.org
"A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 tavaszán engedélyezte a HM keretében katonapolitikai hírszerző osztály létrehozását, mely Pálffy György vezérkari százados vezetésével 1945 áprilisában kezdte meg működését Budapesten." – Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, 2003. október 1. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
"A hadseregben a háború utáni időszakban nem érvényesült a beosztások klasszikus hierarchiája. Mivel a hadseregben nem végeztek a hagyományos értelemben vett békeidőszakra jellemző tervezési munkákat és a sorozással és ezzel összefüggő folyamatos kiképzéssel sem kellett foglalkozniuk, nem a hadműveleti osztály, valamint a magasabbegységek törzsei számítottak a legfontosabb pozícióknak. Az adott helyzetben a tisztikar személyi összetételét befolyásoló pozíciók számítottak jelentősebbnek, így a Katona Politikai Csoportfőnökség vezetése, és a személyügyi osztály." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 31, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
"A Katpol nyomozati tevékenysége a legelső, debreceni időszaktól kezdve politikai irányba is folyt. Megfigyelték többek között Zsedényi Bélát, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét is." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 32, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Marschall László 1945-ben már biztosan a Katonapolitikai Csoportfőnökség ügynökeként tevékenykedett. Nem csupán ő maga jelentett Vörös Jánosról … A Katpol nyomozói már korábban is érdeklődtek a honvédelmi miniszter személye iránt, elsősorban az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet kudarcában játszott szerepét akarták körüljárni." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 105-106, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"… növelte a Katpol fontosságát az a tény is, hogy Pálffy György és formálódó csapata értett a hírszerzés és elhárítás szakmai részéhez is, míg Péter Gábor és a Politika Rendészeti Osztály ezzel szemben sem az ország egészéről nem rendelkezett információval, másrészt a hírszerzéshez sem értett." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 32, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"… disszidálása után Nagy-Britanniában a hírszerzés iskolájában kiképzőként is dolgozott …" – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 155, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"Gát Zoltánban a szovjetek olyannyira megbíztak, hogy előbb tábornoki előléptetését javasolták, de a magyar szervek ehelyett 1949. december 28-án őrizetbe vették, majd – miután valódi vádat emelni nem tudtak ellene – 1950. október 1-jén internálták. Révész Géza emlékezete szerint Gát Zoltán letartóztatása után egy komoly vitára került sor közte és az operaházi beszélgetésen jelen lévő két Farkas – apa és fia – valamint Kádár János és még két szovjet tanácsadó között. Azt is hozzátette ehhez, hogy Gát ügye sokáig húzódott, amikor lépre csalva dr. Tomeket – Gát postását és kiértékelőjét – is őrizetbe vették." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 107, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
"1949. december 31-én – konstatálta sértetten Révész altábornagy – Péter Gábor, a két tanácsadó, Kádár János, Farkas Vladimir és Farkas Mihály jelenlétében hosszas vita volt Gát Zoltán letartóztatásáról. A szovjet elvtársak azt hangoztatták, hogy semmi olyan terhelő adat nincsen, aminek alapján Gát Zoltánt őrizetbe lehetne venni. Végül Farkas Mihály azzal a megjegyzéssel zárta le a vitát: „Rajkra sem volt elegendő adat, mégis letartóztattuk”. Ezután Gát Zoltánt letartóztatták, azonban ügye vizsgálatának irányítását az Államvédelmi Hatóság vette át. Annak ellenére, hogy valóban jelentős és súlyos bűncselekményeket követett el, nem folytattak ellene komoly eljárást, csupán internálták. Nekem viszont azt mondották, hogy 15 évre elítélték." – (TH V–150 019/1. Révész Géza vallomása, 1956. december 27.) Varga László (2000). „A Rajk-per hátterében”. Az 1956-os magyar forradalom történetének dokumentációs és kutatóintézete közalapítvány Évkönyv VIII - Magyarország a jelenkorban (08). (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)[halott link]
