Babits Mihály: Könyvről könyvre. Nyugat,1933. február 1.; 3. sz: „A regény egy évig él, mint ahogy az ujság egy napig. Egy évig, vagy tíz évig, vagy ha tovább is, – mi különbség? A remekmű máris gyanusan sok, s egymást borítják el. A műfaj túl könnyűvé és termékennyé látszik válni ahhoz, hogy egyes alkotásai halhatatlanok és pótolhatatlanok legyenek. Ritkán is pályázik ma már erre. Kivált minálunk Magyarországon, ahol a regény mind szűkebb látkörű naturalizmussal köti magát a korhoz és az úgynevezett élethez, amely tudvalevőleg azért élet, mert nagyon is halandó. […] Naturalizmus és giccs. – Mily kilátástalan, elszegényítő műfaj – a mai írónak jóformán egyetlen műfaja, amelyben még (a színpad prostituciója nélkül) a közönséghez szólhat. […] Lehet-e szegényebb, klisészerűbb, konvenciósabb alkotás, mint egy átlagos magyar naturalista-, mondjuk, paraszt-regény? […] Hozzájárulnak ehhez a szexuális merészségek és politikai baloldaliság, amelyekkel a naturálista író, megtartva a könnyű klisé és népszerű metódus előnyeit, olcsón tudja egyszersmind a modernség és forradalmiság menlevelét és alibijét megszerezni. Ha giccsnek azt nevezzük, ami könnyen előállítható s olcsó sikert igér, akkor ma nincs a naturálista regénynél biztosabb giccs az irodalomban.”
