Nagy-Laczkó Balázs. „Öltözködő és költözködő lombjaink”. Bárka. „innen máris Kunágotán találjuk magunkat, ahol megint csak a település központi parkját, egykori piacterét kíséri egy bizonytalan eredetű öreg óriás, akit a helyiek csak a Nagy Tölgy néven emlegetnek. Az ismertebb helyi legenda Ezsébet-faként tartja számon, de még ennek a modern mondának is meg van a maga variánsa, mégpedig, hogy 1867-ben, Ferenc József koronázásakor ültették, mely jól mutatja, hogy a történelmi emlékezet milyen gyorsan, gyakorlott mozdulattal váltja a biztosnak tetsző tényeket puszta képzeletre. Prózaibb eredettörténete szerint a Nagy Tölgy az 1910-es években, a piac oldalához ültetett tölgyfasor mára megmaradt egyetlen példánya, mely hosszú életét feltehetően annak is köszönheti, hogy a közelében épült meg 1911-ben a község első mélyfúrású artézi kútja, melynek túlcsorduló vize folyamatos vízellátást biztosított számára e gyakran aszályok sújtotta vidékünkön.”
