A történész szakma túlnyomó többségének álláspontja szerint, a Thököly-felkelés megnevezés a helyes. Lásd (csak példálódzva): Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, 1657-1705, Első rész, Budapest, Méhner Vilmos kiadása, 1888 (Harmadik fejezet: " A fölkelés élén", 175. oldal); Köpeczi Béla: "Magyarország a kereszténység ellensége" - A Thököly-felkelés az európai közvéleményben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976; Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976; A Thököly-felkelés és kora, szerkesztő: Benczédi László, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983; Varga J. János: Válaszúton. Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben, MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2007; "Az üstökös kegyeltje". Késmárki Thököly Imre (1657-1705). Thököly Imre születésének 350. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tudományos konferencia anyaga, szerkesztette: Gebei Sándor, Hajdú Múlt Műhely, Hajdúszoboszló, 2010; Magyarország hadtörténete II, Az oszmán-hódítás kora, 1526-1711, szerkesztette: Mészáros Kálmán, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2020; Varga J. János: Thököly esztendeje: 1682 ([3] - hozzáférés: 2023. február 11.). E források értelmében, a Thököly-felkelés kezdő éve 1678, Thököly első felső-magyarországi támadásának az éve. A felkelés elbukásának az éve 1685, amikor Thököly Felső-Magyarországi Fejedelemsége összeomlott. Az 1690-es évben Thököly harcai az Erdélyi Fejedelemség megszerzéséhez, illetve az onnan történt kivonuláshoz kapcsolódtak.
