Plano Carpini: „Ugyanebben az időben meghalt Jaroszlav, aki Oroszország egy bizonyos részén, Szuzdalban volt a nagyherceg. Az imént meghívták az uralkodó anyjához, aki mintegy a tisztelet jeléül a saját kezéből adott neki ételt és italt; és mire visszatért a szállására, azonnal megbetegedett, és hét nap múlva meghalt, és egész teste csodálatos módon elkékült. Ezért mindenki azt hitte, hogy ott leitatták [méreggel], hogy szabadabban/könnyebben és véglegesen birtokba lehessen venni a földjét. És ennek bizonyítéka, hogy az uralkodó anyja, az ő ott tartózkodó emberei tudta nélkül, sietve követet küldött Oroszországba a fiához, Alekszandrhoz, hogy jelenjen meg előtte, mivel az apja földjét neki akarja ajándékozni. De ő nem akart menni, hanem maradt, ugyanakkor az asszony leveleket küldött neki, hogy jelenjen meg, hogy átvegye az apja földjét. Azonban mindenki azt hitte, hogy ha megjelenik, a nő megöli, vagy akár örök fogságba veti.” Forrás (oroszul): Az általunk tatároknak nevezett mongolok históriája § II. fejezet VII. bek. – Angolul: The Story of the Mongols Whom We Call the Tartars 140. old. 2-37. sor – Magyarul (Gy. Ruitz Izabella ford.): Plano Caprini úti jelentése 1247-ből IX. (37) bek.; in Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Bp.: Szépirodalmi. 1986. ISBN 963 15 3156 2 173. o.
George Vernadsky: The Mongols and Russia. New Haven: Yale University Press. 1943. 210. o. = A History of Russia, Volume III,
books.google.hu
Speculum historiale (latin nyelven) pp. 421. o., 1480–1490 körül. (Hozzáférés: 2023. június 12.) Harmincegyedik könyv, XXXII. (De solennitate qua fuit intronizatus kezdetű) fejezet (ugyanez Speculum historiale pp. 1296–1297. o., 1965. (Hozzáférés: 2023. június 12.))
Plano Carpini: „Ugyanebben az időben meghalt Jaroszlav, aki Oroszország egy bizonyos részén, Szuzdalban volt a nagyherceg. Az imént meghívták az uralkodó anyjához, aki mintegy a tisztelet jeléül a saját kezéből adott neki ételt és italt; és mire visszatért a szállására, azonnal megbetegedett, és hét nap múlva meghalt, és egész teste csodálatos módon elkékült. Ezért mindenki azt hitte, hogy ott leitatták [méreggel], hogy szabadabban/könnyebben és véglegesen birtokba lehessen venni a földjét. És ennek bizonyítéka, hogy az uralkodó anyja, az ő ott tartózkodó emberei tudta nélkül, sietve követet küldött Oroszországba a fiához, Alekszandrhoz, hogy jelenjen meg előtte, mivel az apja földjét neki akarja ajándékozni. De ő nem akart menni, hanem maradt, ugyanakkor az asszony leveleket küldött neki, hogy jelenjen meg, hogy átvegye az apja földjét. Azonban mindenki azt hitte, hogy ha megjelenik, a nő megöli, vagy akár örök fogságba veti.” Forrás (oroszul): Az általunk tatároknak nevezett mongolok históriája § II. fejezet VII. bek. – Angolul: The Story of the Mongols Whom We Call the Tartars 140. old. 2-37. sor – Magyarul (Gy. Ruitz Izabella ford.): Plano Caprini úti jelentése 1247-ből IX. (37) bek.; in Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Bp.: Szépirodalmi. 1986. ISBN 963 15 3156 2 173. o.
Speculum historiale (latin nyelven) pp. 421. o., 1480–1490 körül. (Hozzáférés: 2023. június 12.) Harmincegyedik könyv, XXXII. (De solennitate qua fuit intronizatus kezdetű) fejezet (ugyanez Speculum historiale pp. 1296–1297. o., 1965. (Hozzáférés: 2023. június 12.))
Plano Carpini: „Ugyanebben az időben meghalt Jaroszlav, aki Oroszország egy bizonyos részén, Szuzdalban volt a nagyherceg. Az imént meghívták az uralkodó anyjához, aki mintegy a tisztelet jeléül a saját kezéből adott neki ételt és italt; és mire visszatért a szállására, azonnal megbetegedett, és hét nap múlva meghalt, és egész teste csodálatos módon elkékült. Ezért mindenki azt hitte, hogy ott leitatták [méreggel], hogy szabadabban/könnyebben és véglegesen birtokba lehessen venni a földjét. És ennek bizonyítéka, hogy az uralkodó anyja, az ő ott tartózkodó emberei tudta nélkül, sietve követet küldött Oroszországba a fiához, Alekszandrhoz, hogy jelenjen meg előtte, mivel az apja földjét neki akarja ajándékozni. De ő nem akart menni, hanem maradt, ugyanakkor az asszony leveleket küldött neki, hogy jelenjen meg, hogy átvegye az apja földjét. Azonban mindenki azt hitte, hogy ha megjelenik, a nő megöli, vagy akár örök fogságba veti.” Forrás (oroszul): Az általunk tatároknak nevezett mongolok históriája § II. fejezet VII. bek. – Angolul: The Story of the Mongols Whom We Call the Tartars 140. old. 2-37. sor – Magyarul (Gy. Ruitz Izabella ford.): Plano Caprini úti jelentése 1247-ből IX. (37) bek.; in Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Bp.: Szépirodalmi. 1986. ISBN 963 15 3156 2 173. o.
Simon de Saint-Quentin nem járt a nagykáni udvarban. Benedictus Polonustól(wd), Plano Carpini tolmácsától szerezhette értesülését (vagy színezte ki azt), akik magának a kánválasztásnak szintén nem voltak szemtanúi, csupán annak előkészületeit látták, és csak a már megválasztott kánnal találkoztak.[12]
