MOL, Diplomatikai Levéltár (DL), Q-szekció, Családi levéltárak (P szekcióból), Ghyczy család (Q 81), DF 68086Archiválva2010. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; Szőllősy Kálmán 1911: A felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája. Budapest, 131; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443, 471.
Urbaria et Conscriptiones[halott link] 45:26, 220; 100:52(a), 22; Ethey, Gy. 1941: A verebélyi érseki nemesi szék I, Magyar Családtörténeti Szemle VII/V, 105.; Marsina, R. - Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I, 282, 308; Oslanský, F. 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický Časopis 34/4, 492 36. jegyzet - lásd Prímási Levéltár, Liber sancti Adalberti - E, fas. 2-3; Acta Protocollaria B Oláh, 19, 60; Trubíni-Lieskovský 2019, 255.
www2.arcanum.hu
A levéltári iratokon kívül erre egy néphiedelem is utal: „a nemespanni vízivó elitta a malom elől a vizet” (Szendrey Zsigmond 1938: A nép élő hitvilága. EthnographiaArchiválva2010. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 49, 267; Hunka/Mácsay 1999, 30-31 Zúgó (szk. Zungov) dűlőben feltételezik, a dűlőnevek között szerepel a Tógátnál megnevezés is)
arcanum.hu
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Mivel a szerző Nyitra vármegye esetében korábbi adatokat használ (vö. Benda Gyula 2006, 116-119), valószínű, hogy ezen felekezeti adatok a falu esetében az 1830-as évek körülre tehetőek. Lásd: Fényes Elek 1843: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. II, 294. Forrása egyházi schematismusok vagy Nagy Lajos 1828-as műve (Notitiae Politico-Geographico-Statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partium que Eidem Adnexarum) lehet.
Pontosabban nem tértek vissza a csatából, valószínűleg elestek. (ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta); 2009 Családban marad I/1, 13Archiválva2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Trubíni-Lieskovský 2019, 106
Adalékok Nemespann pecséttörténetéhez, Családban marad 2009/1, 15–19; Vázlat Nemespann pecséttörténetéről I., Családban marad 2010/1, 5-11.[6]Archiválva2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
MNL, Urbárium 1767 No. 417.. [2016. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 12.) Csupán Balogh Sándor és Ferenczy Mihály 1-1 házatlan zsellére volt (Brencza György "bíró", Tittka Márton és Krska Ádám "esküdtek" válaszoltak, de írástudatlanok voltak [1]).
Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 65-66 No. 94 Pánja alakban; Ekkor a következő családok már biztosan itt laktak: Bacskády (?), Báni (?), Bíró, Ferenczy, Simonyi, Szántó (Albert, akinek fia Márton 1596-ban szerzett országos nemességet, Tamás fia pedig 1608-ban adományt a Felső Osztályban. Ugyanezen Mártont említheti Török Balázs 1604-ből való testamentuma is (Komáromi András 1888: Pani Teöreök Balázs végrendelete 1604-ből. Történelmi Tár1888/3, 578Archiválva2018. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben), mely szerint Cseklészen lakott és adósa maradt, egyébként közeli rokonságban állhattak (Szánthó fond leltára)), Tóth, Varsányi és mások.
Komlóssy, F. 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római kath. iskolák története. Esztergom, 204; Hunka-Mácsay 1999, 23 1794-ben Pavlovits Mihály volt a kántortanító, 1823-1831 és 1843–1846 között Czibulya János, 1831-1843 Csery János, 1846-1854 Szentkereszthy Antal, 1854-1893 Hamar József, 1893-1915-1932 Agárdy László, 1915 és 1918 után Csiffáry Jenő, ill. mások tanítottak. 1848-ban kb. 60-an, 1864-ben 56-an, 1870-ben 43+15 fiú és 32+11 lány, 1871-ben 45+15 fiú és 35+11 lány (ŠA Nitra, NŽ, Výkaz o stave ľudových škôl v nitrianskom školskom učebnom obvode z rokov 1870 a 1871 - Nyitramegyei tankerület népiskolai állapotának kimutatása, 59. oldal), 1896-ban kb. 90-en tanultak az iskolában (Schematismus Strigoniensis); Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, 269; Ennek ellenére egy későbbi szlovák kiadvány tévesen 1890-re teszi az alapítást, aminek szervezeti oka is lehet, bár a faluban 1945-ig egyházi magyar iskola működött (Milo, Š. - Porubský, J. 1987: Dejiny nitrianskeho školstva a vzdelanosti. Nitra, 54.); Vladimír Michalička 2009: Topografia dejín školstva na Slovensku - Od počiatkov do roku 1918 - Trenčiansky a Nitriansky kraj. Bratislava, 139.Archiválva2017. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
mtafki.hu
ŠA Nitra, ŽNB Ivanka pri Nitre (Pamätník 1919-1949); Vörös Ferenc 2011: Nyelvek és kultúrák vonzásában 1. Személynevek a magyar nyelvterület északi pereméről. Pozsony, 178, 429 téves adatok a visszacserélésről; Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 318.Archiválva2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben; 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 79, 58; Révay István 1941: A belvederi magyar-szlovák határ. Budapest, 14; Révay, S. 1941: Die im Belvedere gezogene ungarisch-slowakische Grenze. Budapest, 15 Nemespann esetében a szerző megállapítja, hogy Šembera (Mnoho-li jest Slováků. Časopis Českého Muzea 1876) adatai túlzóak a szlovák kisebbségre vonatkozóan; Több szerző valószínűleg a határkiigazítás miatt (Martin Hetényi 2005: Ilegálne prechody štátnej hranice v nitrianskom úseku v rokoch 1938-1945. Vojenská história 2/2005, 56.), vagy amiatt, hogy a nyitrai járásból Nagycétény mellett előbb egyedüliként csak Nemespannt csatolták vissza (Ján Svetoň 1942: Slováci v Maďarsku - príspevky k otázke štatistickej maďarizácie. 67; Ladislav Deák 2005: Viedenská arbitráž - 2. november 1938 - Dokumenty III. Rokovania. 30), hibásan csak 1939-től számítja Nemespann visszatérését.
Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
1899 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
prijmeni.cz; Sirácká, E. 1968: Spomienka na MUDr. Alfréda Kormančíka. Československá radiologie 22/5, 359; Alexander Reško a kol. 2002: 100 rokov komárňanskej nemocnice. Komárno, 174; Vö. Ester Weissová-Fekete 2022: Muž
Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 65-66 No. 94 Pánja alakban; Ekkor a következő családok már biztosan itt laktak: Bacskády (?), Báni (?), Bíró, Ferenczy, Simonyi, Szántó (Albert, akinek fia Márton 1596-ban szerzett országos nemességet, Tamás fia pedig 1608-ban adományt a Felső Osztályban. Ugyanezen Mártont említheti Török Balázs 1604-ből való testamentuma is (Komáromi András 1888: Pani Teöreök Balázs végrendelete 1604-ből. Történelmi Tár1888/3, 578Archiválva2018. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben), mely szerint Cseklészen lakott és adósa maradt, egyébként közeli rokonságban állhattak (Szánthó fond leltára)), Tóth, Varsányi és mások.
1897 A Magyar Korona Országainak gazdaczimtára. Budapest, 38-39Archiválva2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Frommer Ármin, Volf Joel, Csiffáry János örökösei, Berger Jakab (1918 júniusában betegségre hivatkozva aranyosmaróti Berger Ármin 230 hold földet a majorral együtt hirdetett meg eladásra - Slovenské noviny XXXIII/ 139, 4 - 1918. június 16.), Varsányi Károly és neje, Szánthó J.-né, Csernyánszky őr stb.
Rendeletek Tára a Magyar Kir. Posta részére 1942. december 4.; 1944. szeptember 15.; ŠA Nitra, THŽ, hlavný župan, kr. 13, 1942/823; kr. 15, 1943/247; Kisfaludi Júlia 1998: Postatörténeti kronológia 1939-től 1948-ig. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1997. Budapest, 188; Miroslav Ňaršík: Príbeh jednej poštovne.Archiválva2019. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ennek 75. évfordulójáról is megemlékeztek. Emlékpecsétjét lásd: [4]
Rendeletek Tára a Magyar Kir. Posta részére 1942. december 4.; 1944. szeptember 15.; ŠA Nitra, THŽ, hlavný župan, kr. 13, 1942/823; kr. 15, 1943/247; Kisfaludi Júlia 1998: Postatörténeti kronológia 1939-től 1948-ig. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1997. Budapest, 188; Miroslav Ňaršík: Príbeh jednej poštovne.Archiválva2019. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ennek 75. évfordulójáról is megemlékeztek. Emlékpecsétjét lásd: [4]
Archivált másolat. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
app.statistics.sk
statistics.sk. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.); 1996 A Szlovák Köztársaság településeinek nemzetiségi, vallási adatai 1991. Budapest, 57.
esetleg 23-an, a templom előtti emlékmű tanúsága szerint. A világháborúban harcoló falusiak száma ennél sokkal több lehetett (vö. Magyarics Ferenc 2004: Életemből - Három és fél év a II. világháborúban. Dunaszerdahely; Motesiky Árpád 2012: Oroszhontól Bajorországig).
Például Titka János (1968 Népi kultúra-népi társadalom 1, 140; 1974 Acta ethnologica Slovaca 1, 193; Nagykér 1946-os krónikája[halott link]; Száraz Pál 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 60-61; Szőke József 1993: Nagykér - monográfia. 141.), akinek dudájából a díszítetlen kecskefej a Duna Menti Múzeum néprajzi gyűjteményében található (Manga János: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia 1939, 148-150; 1939: A visszatért Felvidék néprajza. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 239-240).
MOL, Diplomatikai Levéltár (DL), Q-szekció, Családi levéltárak (P szekcióból), Ghyczy család (Q 81), DF 68086Archiválva2010. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; Szőllősy Kálmán 1911: A felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája. Budapest, 131; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443, 471.
Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 65-66 No. 94 Pánja alakban; Ekkor a következő családok már biztosan itt laktak: Bacskády (?), Báni (?), Bíró, Ferenczy, Simonyi, Szántó (Albert, akinek fia Márton 1596-ban szerzett országos nemességet, Tamás fia pedig 1608-ban adományt a Felső Osztályban. Ugyanezen Mártont említheti Török Balázs 1604-ből való testamentuma is (Komáromi András 1888: Pani Teöreök Balázs végrendelete 1604-ből. Történelmi Tár1888/3, 578Archiválva2018. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben), mely szerint Cseklészen lakott és adósa maradt, egyébként közeli rokonságban állhattak (Szánthó fond leltára)), Tóth, Varsányi és mások.
Urbaria et Conscriptiones[halott link] 45:26, 220; 100:52(a), 22; Ethey, Gy. 1941: A verebélyi érseki nemesi szék I, Magyar Családtörténeti Szemle VII/V, 105.; Marsina, R. - Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I, 282, 308; Oslanský, F. 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický Časopis 34/4, 492 36. jegyzet - lásd Prímási Levéltár, Liber sancti Adalberti - E, fas. 2-3; Acta Protocollaria B Oláh, 19, 60; Trubíni-Lieskovský 2019, 255.
Pontosabban nem tértek vissza a csatából, valószínűleg elestek. (ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta); 2009 Családban marad I/1, 13Archiválva2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Trubíni-Lieskovský 2019, 106
A levéltári iratokon kívül erre egy néphiedelem is utal: „a nemespanni vízivó elitta a malom elől a vizet” (Szendrey Zsigmond 1938: A nép élő hitvilága. EthnographiaArchiválva2010. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 49, 267; Hunka/Mácsay 1999, 30-31 Zúgó (szk. Zungov) dűlőben feltételezik, a dűlőnevek között szerepel a Tógátnál megnevezés is)
MNL, Urbárium 1767 No. 417.. [2016. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 12.) Csupán Balogh Sándor és Ferenczy Mihály 1-1 házatlan zsellére volt (Brencza György "bíró", Tittka Márton és Krska Ádám "esküdtek" válaszoltak, de írástudatlanok voltak [1]).
Komlóssy, F. 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római kath. iskolák története. Esztergom, 204; Hunka-Mácsay 1999, 23 1794-ben Pavlovits Mihály volt a kántortanító, 1823-1831 és 1843–1846 között Czibulya János, 1831-1843 Csery János, 1846-1854 Szentkereszthy Antal, 1854-1893 Hamar József, 1893-1915-1932 Agárdy László, 1915 és 1918 után Csiffáry Jenő, ill. mások tanítottak. 1848-ban kb. 60-an, 1864-ben 56-an, 1870-ben 43+15 fiú és 32+11 lány, 1871-ben 45+15 fiú és 35+11 lány (ŠA Nitra, NŽ, Výkaz o stave ľudových škôl v nitrianskom školskom učebnom obvode z rokov 1870 a 1871 - Nyitramegyei tankerület népiskolai állapotának kimutatása, 59. oldal), 1896-ban kb. 90-en tanultak az iskolában (Schematismus Strigoniensis); Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, 269; Ennek ellenére egy későbbi szlovák kiadvány tévesen 1890-re teszi az alapítást, aminek szervezeti oka is lehet, bár a faluban 1945-ig egyházi magyar iskola működött (Milo, Š. - Porubský, J. 1987: Dejiny nitrianskeho školstva a vzdelanosti. Nitra, 54.); Vladimír Michalička 2009: Topografia dejín školstva na Slovensku - Od počiatkov do roku 1918 - Trenčiansky a Nitriansky kraj. Bratislava, 139.Archiválva2017. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
1897 A Magyar Korona Országainak gazdaczimtára. Budapest, 38-39Archiválva2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Frommer Ármin, Volf Joel, Csiffáry János örökösei, Berger Jakab (1918 júniusában betegségre hivatkozva aranyosmaróti Berger Ármin 230 hold földet a majorral együtt hirdetett meg eladásra - Slovenské noviny XXXIII/ 139, 4 - 1918. június 16.), Varsányi Károly és neje, Szánthó J.-né, Csernyánszky őr stb.
ŠA Nitra, ŽNB Ivanka pri Nitre (Pamätník 1919-1949); Vörös Ferenc 2011: Nyelvek és kultúrák vonzásában 1. Személynevek a magyar nyelvterület északi pereméről. Pozsony, 178, 429 téves adatok a visszacserélésről; Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 318.Archiválva2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben; 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 79, 58; Révay István 1941: A belvederi magyar-szlovák határ. Budapest, 14; Révay, S. 1941: Die im Belvedere gezogene ungarisch-slowakische Grenze. Budapest, 15 Nemespann esetében a szerző megállapítja, hogy Šembera (Mnoho-li jest Slováků. Časopis Českého Muzea 1876) adatai túlzóak a szlovák kisebbségre vonatkozóan; Több szerző valószínűleg a határkiigazítás miatt (Martin Hetényi 2005: Ilegálne prechody štátnej hranice v nitrianskom úseku v rokoch 1938-1945. Vojenská história 2/2005, 56.), vagy amiatt, hogy a nyitrai járásból Nagycétény mellett előbb egyedüliként csak Nemespannt csatolták vissza (Ján Svetoň 1942: Slováci v Maďarsku - príspevky k otázke štatistickej maďarizácie. 67; Ladislav Deák 2005: Viedenská arbitráž - 2. november 1938 - Dokumenty III. Rokovania. 30), hibásan csak 1939-től számítja Nemespann visszatérését.
Rendeletek Tára a Magyar Kir. Posta részére 1942. december 4.; 1944. szeptember 15.; ŠA Nitra, THŽ, hlavný župan, kr. 13, 1942/823; kr. 15, 1943/247; Kisfaludi Júlia 1998: Postatörténeti kronológia 1939-től 1948-ig. In: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1997. Budapest, 188; Miroslav Ňaršík: Príbeh jednej poštovne.Archiválva2019. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ennek 75. évfordulójáról is megemlékeztek. Emlékpecsétjét lásd: [4]
Archivált másolat. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
Adalékok Nemespann pecséttörténetéhez, Családban marad 2009/1, 15–19; Vázlat Nemespann pecséttörténetéről I., Családban marad 2010/1, 5-11.[6]Archiválva2014. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
Például Titka János (1968 Népi kultúra-népi társadalom 1, 140; 1974 Acta ethnologica Slovaca 1, 193; Nagykér 1946-os krónikája[halott link]; Száraz Pál 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 60-61; Szőke József 1993: Nagykér - monográfia. 141.), akinek dudájából a díszítetlen kecskefej a Duna Menti Múzeum néprajzi gyűjteményében található (Manga János: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia 1939, 148-150; 1939: A visszatért Felvidék néprajza. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 239-240).
statistics.sk. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.); 1996 A Szlovák Köztársaság településeinek nemzetiségi, vallási adatai 1991. Budapest, 57.
