Robert Gellately: Die Gestapo und die deutsche Gesellschaft. Zur Entstehungsgeschichte einer selbstüberwachenden Gesellschaft. In: Detlef Schmiechen-Ackermann (szerk.): Anpassung – Verweigerung – Widerstand. Soziale Milieus, Politische Kultur und der Widerstand gegen den Nationalsozialismus in Deutschland im regionalen Vergleich. Gedenkstätte Deutscher Widerstand, Berlin 1997, 118. p. (online; Detlef Schmiechen-Ackermann: Der „Blockwart“. Die unteren Parteifunktionäre im nationalsozialistischen Terror- und Überwachungsapparat. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 48 (2000), 578. p. (online); Gerhard Paul: Private Konfliktregulierung, gesellschaftliche Selbstüberwachung, politische Teilhabe? Neuere Forschungen zur Denunziation im Dritten Reich. In: Archiv für Sozialgeschichte 42 (2002), 380–402. p.
ifz-muenchen.de
Robert Gellately: Die Gestapo und die deutsche Gesellschaft. Zur Entstehungsgeschichte einer selbstüberwachenden Gesellschaft. In: Detlef Schmiechen-Ackermann (szerk.): Anpassung – Verweigerung – Widerstand. Soziale Milieus, Politische Kultur und der Widerstand gegen den Nationalsozialismus in Deutschland im regionalen Vergleich. Gedenkstätte Deutscher Widerstand, Berlin 1997, 118. p. (online; Detlef Schmiechen-Ackermann: Der „Blockwart“. Die unteren Parteifunktionäre im nationalsozialistischen Terror- und Überwachungsapparat. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 48 (2000), 578. p. (online); Gerhard Paul: Private Konfliktregulierung, gesellschaftliche Selbstüberwachung, politische Teilhabe? Neuere Forschungen zur Denunziation im Dritten Reich. In: Archiv für Sozialgeschichte 42 (2002), 380–402. p.
oszk.hu
epa.oszk.hu
Carl Schmittről: https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/szilagyi-peter-a-verfassungslehre_-mint-kulonos-es-kulonleges-allamelmelet.original.pdf
és https://epa.oszk.hu/02900/02970/00606/pdf/EPA02970_vigilia_1991_02_126-132.pdf. A homogenitás, amely Schmitt számára a demokrácia lényegéhez tartozik, mindig magasabb szinten feltételezi a heterogenitást. Egység csak a pluralitással szemben van. Ezt tehát minden demokratikusan szervezett nép csak egy másik néppel ellentétben tudja elérni. Erre létezik. azt gondolva, hogy mindig létezik a különböző népek és államok „többszöröse". Az államjoghoz hasonlóan Schmitt számára a nemzetközi jog („nemzetközi jog") is konkrét rendet követel. Az 1648-as vesztfáliai béke óta ez a konkrét rend a nemzetközi államrend, mint a nemzetközi jogrend garanciája. Mióta Schmitt kimondja ennek az államrendnek a megszűnését, felvetődik számára a kérdés a nemzetközi jogi új konkrét létezéséről. Azok a témák, amelyeknek "valódi" alapja van, garantálhatnák a nemzetközi jogrendet.
Schmitt szerint ezt a rendet történetileg mindig a szuverén államok közötti háborúk hozták létre, amelyek politikai elképzeléseiket akarták érvényesíteni, mint a mások elleni harc rendező tényezőjét. (Norbert Campagna, Carl Schmitt – Eine Einführung, Parerga 2004. 205. p.)
uni-nke.hu
Carl Schmittről: https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/szilagyi-peter-a-verfassungslehre_-mint-kulonos-es-kulonleges-allamelmelet.original.pdf
és https://epa.oszk.hu/02900/02970/00606/pdf/EPA02970_vigilia_1991_02_126-132.pdf. A homogenitás, amely Schmitt számára a demokrácia lényegéhez tartozik, mindig magasabb szinten feltételezi a heterogenitást. Egység csak a pluralitással szemben van. Ezt tehát minden demokratikusan szervezett nép csak egy másik néppel ellentétben tudja elérni. Erre létezik. azt gondolva, hogy mindig létezik a különböző népek és államok „többszöröse". Az államjoghoz hasonlóan Schmitt számára a nemzetközi jog („nemzetközi jog") is konkrét rendet követel. Az 1648-as vesztfáliai béke óta ez a konkrét rend a nemzetközi államrend, mint a nemzetközi jogrend garanciája. Mióta Schmitt kimondja ennek az államrendnek a megszűnését, felvetődik számára a kérdés a nemzetközi jogi új konkrét létezéséről. Azok a témák, amelyeknek "valódi" alapja van, garantálhatnák a nemzetközi jogrendet.
Schmitt szerint ezt a rendet történetileg mindig a szuverén államok közötti háborúk hozták létre, amelyek politikai elképzeléseiket akarták érvényesíteni, mint a mások elleni harc rendező tényezőjét. (Norbert Campagna, Carl Schmitt – Eine Einführung, Parerga 2004. 205. p.)