Erich von Ludendorff tábornok levele Horthy Miklóshoz Németország és Magyarország egymásrautaltságáról és a közép-európai ellenforradalmi szervezkedésekről. München, den 19. August 1920. Online hozzáférés
britannica.com
Lásd például: orosz-lengyel háború az Encyclopædia Britannicában Orosz-lengyel háború (1919–20), katonai összecsapás Lengyelország és Szovjet-Oroszország között, amely meg akarta szerezni Ukrajnát. (…) Bár már voltak összetűzések a két ország között 1919-ben, a háború akkor kezdődött, amikor a lengyel államfő, Józef Piłsudski az ukrán nacionalisták vezetőjével, Szimon Petljurával (1920. április 21.) egyesített erőivel próbálta meg lerohanni Ukrajnát, s május 7-én el akarták foglalni Kijevet.
credoreference.com
Kolchak, Aleksandr Vasilevich (angol nyelven). Chambers Biographical Dictionary. London: Chambers Harrap - Credo Reference, 2007 (Hozzáférés: 2010. április 6.)
„Meg kell állapítani, hogy zsidópogromokat gyakorlatilag minden fegyveres erő rendezett, amely részt vett a polgárháborúban – a fehérek, az ukrán és egyéb nacionalisták, mindenféle lehetséges atamánok. Hiszen az emberanyag, amelyből a katonaság kikerült, sok szempontból azonos rétegből verbuválódott (többek között át volt itatva antiszemitizmussal). Ezért a vörös zászló alatt fellépő osztagok is beszennyezték magukat.” Madievski, Samson: A zsidók és az orosz forradalom. In: Kisebbségkutatás 10. évf. (2001) 1. sz. Online hozzáférésArchiválva2014. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
Tóth Gy. László – Kaslik Péter: A pótolhatatlan Kun BélaArchiválva2013. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. Magyar Nemzet Magazin, 2005. november 19., szombat. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
A marxistaLukács György szerint "a vörösterror a hatalomra jutott proletárosztály elszánt, erőszakra is kész akaratának intézményes formája avégből, hogy a szocializmushoz vezető út akadályait (ellenforradalom, szabotázs, korrupció, lánckereskedés stb.) eltakarítsa a maga útjából." A fehérterror társadalmi hinterlandja ([1]) c. munkájában azt írta, hogy "a diktatúrának kétségkívül kell hogy legyenek szakaszai, amikor a proletariátus elemi létfenntartása a terror kíméletlen alkalmazását követeli meg, vagyis szerinte a "cél szentesíti az eszközt" gondolat jegyében a "szocializmus" kiépítésének útján még a terrormódszerek is elfogadhatóak. A fehérterrort ugyanebben a munkájában viszont élesen elítéli, mert "az nem támaszkodhatik olyan osztályra, amelynek uralomra jutása a társadalom fejlődésének eszköze", és "csak az elnyomó osztályok összefogása saját kiváltságaik megvédése céljából." Lukács április 15-i cikkében (Népszava) többek között arra is fölhívja a figyelmet, hogy nem szabad késlekedni: „Az államhatalom birtoka azt jelenti, hogy itt a pillanat az egykor elnyomó osztályok megsemmisítésére. Itt a pillanat, de élni is kell vele!” ( [2]Archiválva2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben)
marxists.org
A marxistaLukács György szerint "a vörösterror a hatalomra jutott proletárosztály elszánt, erőszakra is kész akaratának intézményes formája avégből, hogy a szocializmushoz vezető út akadályait (ellenforradalom, szabotázs, korrupció, lánckereskedés stb.) eltakarítsa a maga útjából." A fehérterror társadalmi hinterlandja ([1]) c. munkájában azt írta, hogy "a diktatúrának kétségkívül kell hogy legyenek szakaszai, amikor a proletariátus elemi létfenntartása a terror kíméletlen alkalmazását követeli meg, vagyis szerinte a "cél szentesíti az eszközt" gondolat jegyében a "szocializmus" kiépítésének útján még a terrormódszerek is elfogadhatóak. A fehérterrort ugyanebben a munkájában viszont élesen elítéli, mert "az nem támaszkodhatik olyan osztályra, amelynek uralomra jutása a társadalom fejlődésének eszköze", és "csak az elnyomó osztályok összefogása saját kiváltságaik megvédése céljából." Lukács április 15-i cikkében (Népszava) többek között arra is fölhívja a figyelmet, hogy nem szabad késlekedni: „Az államhatalom birtoka azt jelenti, hogy itt a pillanat az egykor elnyomó osztályok megsemmisítésére. Itt a pillanat, de élni is kell vele!” ( [2]Archiválva2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben)
„...A Vörös Hadsereg a külföldi intervenciós területrablók elleni harcokban növekedett és erősödött. 1918-ban megvédte hazánkat a német területrablók elleni harcokban s kiűzte őket Ukrajna és Belorusszia területéről, 1919–1921-ben megvédte hazánkat az Antant külföldi haderői elleni harcokban s kiűzte őket országunk területéről.” Sztálin 55. sz. napiparancsa. 1942. február 23. Online hozzáférés
Tóth Gy. László – Kaslik Péter: A pótolhatatlan Kun BélaArchiválva2013. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. Magyar Nemzet Magazin, 2005. november 19., szombat. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
„Meg kell állapítani, hogy zsidópogromokat gyakorlatilag minden fegyveres erő rendezett, amely részt vett a polgárháborúban – a fehérek, az ukrán és egyéb nacionalisták, mindenféle lehetséges atamánok. Hiszen az emberanyag, amelyből a katonaság kikerült, sok szempontból azonos rétegből verbuválódott (többek között át volt itatva antiszemitizmussal). Ezért a vörös zászló alatt fellépő osztagok is beszennyezték magukat.” Madievski, Samson: A zsidók és az orosz forradalom. In: Kisebbségkutatás 10. évf. (2001) 1. sz. Online hozzáférésArchiválva2014. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
A marxistaLukács György szerint "a vörösterror a hatalomra jutott proletárosztály elszánt, erőszakra is kész akaratának intézményes formája avégből, hogy a szocializmushoz vezető út akadályait (ellenforradalom, szabotázs, korrupció, lánckereskedés stb.) eltakarítsa a maga útjából." A fehérterror társadalmi hinterlandja ([1]) c. munkájában azt írta, hogy "a diktatúrának kétségkívül kell hogy legyenek szakaszai, amikor a proletariátus elemi létfenntartása a terror kíméletlen alkalmazását követeli meg, vagyis szerinte a "cél szentesíti az eszközt" gondolat jegyében a "szocializmus" kiépítésének útján még a terrormódszerek is elfogadhatóak. A fehérterrort ugyanebben a munkájában viszont élesen elítéli, mert "az nem támaszkodhatik olyan osztályra, amelynek uralomra jutása a társadalom fejlődésének eszköze", és "csak az elnyomó osztályok összefogása saját kiváltságaik megvédése céljából." Lukács április 15-i cikkében (Népszava) többek között arra is fölhívja a figyelmet, hogy nem szabad késlekedni: „Az államhatalom birtoka azt jelenti, hogy itt a pillanat az egykor elnyomó osztályok megsemmisítésére. Itt a pillanat, de élni is kell vele!” ( [2]Archiválva2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben)
