Lásd: [11] és [12] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
Lásd: [13] és [14] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
fmg.ac
A portugál forrásokban, azért fordul elő, mind a „Menezes”, mind a „Meneses” családnév, mert a család kasztíliai eredetű volt, Meneses de Camposból származtak, és a „Menezes” a spanyol település névnek a portugál megfelelője. Eleonóra apai nagyapja, Afonso Martins Telo de Meneses (1280 körül–1340), Kasztíliából ment Portugáliába. Lásd: [6],
[7], [8] és [9] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.)
oespacodahistoria.com
A kasztíliai had, 1384. március elején, megkezdte Coimbra ostromát, a várost azonban, amint erre a szócikkben már utaltunk, Eleonóra testvére, Gonçalo Teles de Meneses, megvédte a támadókkal szemben. A két fél, nyílt terepen, 1384. április 6-án, Atoleirosnál, a jelenlegi Fronteira településnél, a mai portugál-spanyol határ közelében, csapott össze. A Nuno Álvares Pereira vezérelte portugálok, legyőzték a portugál hadvezér féltestvére, Pedro Álvares Pereira, továbbá Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar vezérelte kasztíliaiakat, ez a győzelem önbizalmat adott a portugáloknak. I. János a főváros, Lisszabon elfoglalása mellett döntött, a hadiszerencse azonban őt távolról sem pártfogolta, úgy, mint az apját, II. Henriket, az I. Ferdinánddal vívott háborúkban. A kasztíliaiak, felhagyva Coimbra ostromával, erőiket a portugál fővárosnál összpontosították. Lisszabon „laza” körbezárása, már 1384. április 8-án megtörtént, de szárazföld, illetve a tenger felől, a blokád csak május 29-étől lett teljes. A főváros lakosai, bár sokat nélkülöztek, de Avisi János vezérletével (lásd: [26] és Fernão Lopes: Crónica de Dom João I [27] – hozzáférés: 2022. október 6.), hónapokon át, hősiesen ellen álltak a támadóknak. Némi enyhítést jelentett az, amikor július 18-án, a Portoból, Gonçalo Teles de Meneses és Rui Pereira vezérletével érkező flotta, áttörte a blokádot, élelmet hozva a fővárosiaknak. Rui Pereira ekkor elesett, a kasztíliaiakkal vívott harcban. A nyár végén, a kasztíliai hadban, pestisjárvány tört ki. I. Jánosnak a tanácsosai azt javasolták, hogy „nem kell Istent kísérteni”, és szeptember 3-án a kasztíliai uralkodó hazavonult, pár héttel később pedig a kasztíliai flotta is elvitorlázott. Beatrix királynő is a férjével tartott, többé már nem járt a szülőhazájában. A pestis áldozatául estek a Lisszabont ostromló kasztíliai hadnak a vezérei, Pedro Fernández Cabeza de Vaca (?–1384) és Pedro Fernández de Velasco y Castañeda (?–1384), valamint Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar, aki Kasztília neves admirálisa volt (a szócikkben már szerepelt személyek születésének, illetve halálozásának évére csak ott utaltunk). A főváros sikeres megvédése, rendkívül megerősítette Avisi János táborát, a portugál rendi gyűlés (a Cortes), 1385. április 6-án, Coimbrában, Avisi Jánost, Portugália királyává nyilvánította, ő lett I. (Jó, avagy Jó emlékezetű) János király, az első uralkodó az Avis-házból. A haláláig, 1433-ig uralkodott. A rendek előtt, João Afonso das Regras (1357–1404) jogász kifejtette azt, hogy a trón megüresedett: Eleonóra és I. Ferdinánd házassága érvénytelen, mivel I. Ferdinánd úgy érte el Eleonóra előző házasságának az érvénytelenítését, hogy a bíróság előtt eltitkolta azt, Eleonóra és a férje – a közeli rokonság miatt – a házasságkötésükhöz felmentést kaptak, tehát nem volt szabályos a házasság érvénytelenítése: Eleonóra így házas volt akkor, amikor I. Ferdinánd felesége lett, emiatt Beatrix nem törvényes gyermek. Azonban I. Péter és Inês de Castro gyermekei sem törvényesek, mivel a szüleik házasságát a pápa nem ismerte el. I. (Avisi) János szinte azonnal követet küldött II. Richárd (1367–1400) angol királyhoz, a két ország közötti szerződés megújítása végett, szüksége is volt az angol támogatásra. A kasztíliai I. János nem adta fel a harcot, hadserege újra Kasztíliába vonult. Az „előhad” ellen, 1385. május 29-én, a Trancoso mellett vívott csatában, a Gonçalo Vasques Coutinho (1358 körül–1421), Martim Vasques da Cunha (1357 körül–1417), és João Fernandes Pacheco (1340 körül–1420 körül) hidalgók vezérelte portugálok győztek, a kasztíliaiak vezére, Juan Rodríguez de Castañeda (?–1385), elesett a csatában. Nem sokkal később, 1385. augusztus 14-én, az Aljubarrota mellett vívott csatában, az angolok támogatásával, az I. (Avisi) János és Nuno Álvares Pereira vezérelte portugálok, döntő győzelmet arattak, a kasztíliai uralkodó és Pedro Álvares Pereira vezérelte, franciák támogatta kasztíliaiak felett, a háború eldőlt. Nagy volt a kasztíliaiak vesztesége, az elesettek között volt Pedro Álvares Pereira (Nuno Álvares Pereira féltestvére), és Eleonóra fivére, João Afonso Telo de Meneses is. (Eleonóra másik fivére, az 1403-ban elhunyt Gonçalo Teles de Meneses, elveszítette a portugál uralkodó bizalmát, feltehetően pálfordulása miatt. 1385-ben be is börtönözték, Neiva grófságtól megfosztották, de 1387-ben szabadon engedték.) A vereség után I. János hamarosan visszavonult Kasztíliába. A portugálok nem csak megőrizték függetlenségüket, hanem „vérszemet is kaptak”, és 1385. október 14-én, már Kasztíliában, Valverde de Mérida mellett, Nuno Álvares Pereira vezérletével, ismét legyőzték a kasztíliaiakat, akiknek a vezére, Pedro Muñiz de Godoy y Sandoval (?–1385), a Santiago Lovagrend nagymestere, elesett a csatában. Bár voltak további harcok, de a lassan kifáradó felek, 1389-ben, tíz évre, fegyverszünetet kötöttek, azonban határvillongások még előfordultak addig, amíg Kasztília és Portugália, 1411-ben, Ayllónban, békét nem kötöttek. – Az aljubarrotai győzelemért való hálaadásért alapította, 1386-ban, I. (Avisi) János király, Batalha városában, a Győzelmes Szűz Mária-kolostort. – A legendás portugál hadvezér, Nuno Álvares Pereira, „Portugália védelmezője”, felesége halála után, szerzetes lett, 1918-ban boldoggá, 2009-ben szentté avatták.
rah.es
dbe.rah.es
Lásd: [17] és [18] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
Eleonóra szervezkedéséhez, és a szócikkben lejjebb említésre kerülő, három Trastámara-gróf portugáliai szerepléséről, lásd: [20], [21], [22], [23] és [24] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.
A kasztíliai had, 1384. március elején, megkezdte Coimbra ostromát, a várost azonban, amint erre a szócikkben már utaltunk, Eleonóra testvére, Gonçalo Teles de Meneses, megvédte a támadókkal szemben. A két fél, nyílt terepen, 1384. április 6-án, Atoleirosnál, a jelenlegi Fronteira településnél, a mai portugál-spanyol határ közelében, csapott össze. A Nuno Álvares Pereira vezérelte portugálok, legyőzték a portugál hadvezér féltestvére, Pedro Álvares Pereira, továbbá Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar vezérelte kasztíliaiakat, ez a győzelem önbizalmat adott a portugáloknak. I. János a főváros, Lisszabon elfoglalása mellett döntött, a hadiszerencse azonban őt távolról sem pártfogolta, úgy, mint az apját, II. Henriket, az I. Ferdinánddal vívott háborúkban. A kasztíliaiak, felhagyva Coimbra ostromával, erőiket a portugál fővárosnál összpontosították. Lisszabon „laza” körbezárása, már 1384. április 8-án megtörtént, de szárazföld, illetve a tenger felől, a blokád csak május 29-étől lett teljes. A főváros lakosai, bár sokat nélkülöztek, de Avisi János vezérletével (lásd: [26] és Fernão Lopes: Crónica de Dom João I [27] – hozzáférés: 2022. október 6.), hónapokon át, hősiesen ellen álltak a támadóknak. Némi enyhítést jelentett az, amikor július 18-án, a Portoból, Gonçalo Teles de Meneses és Rui Pereira vezérletével érkező flotta, áttörte a blokádot, élelmet hozva a fővárosiaknak. Rui Pereira ekkor elesett, a kasztíliaiakkal vívott harcban. A nyár végén, a kasztíliai hadban, pestisjárvány tört ki. I. Jánosnak a tanácsosai azt javasolták, hogy „nem kell Istent kísérteni”, és szeptember 3-án a kasztíliai uralkodó hazavonult, pár héttel később pedig a kasztíliai flotta is elvitorlázott. Beatrix királynő is a férjével tartott, többé már nem járt a szülőhazájában. A pestis áldozatául estek a Lisszabont ostromló kasztíliai hadnak a vezérei, Pedro Fernández Cabeza de Vaca (?–1384) és Pedro Fernández de Velasco y Castañeda (?–1384), valamint Fernando (Fernán) Sánchez de Tovar, aki Kasztília neves admirálisa volt (a szócikkben már szerepelt személyek születésének, illetve halálozásának évére csak ott utaltunk). A főváros sikeres megvédése, rendkívül megerősítette Avisi János táborát, a portugál rendi gyűlés (a Cortes), 1385. április 6-án, Coimbrában, Avisi Jánost, Portugália királyává nyilvánította, ő lett I. (Jó, avagy Jó emlékezetű) János király, az első uralkodó az Avis-házból. A haláláig, 1433-ig uralkodott. A rendek előtt, João Afonso das Regras (1357–1404) jogász kifejtette azt, hogy a trón megüresedett: Eleonóra és I. Ferdinánd házassága érvénytelen, mivel I. Ferdinánd úgy érte el Eleonóra előző házasságának az érvénytelenítését, hogy a bíróság előtt eltitkolta azt, Eleonóra és a férje – a közeli rokonság miatt – a házasságkötésükhöz felmentést kaptak, tehát nem volt szabályos a házasság érvénytelenítése: Eleonóra így házas volt akkor, amikor I. Ferdinánd felesége lett, emiatt Beatrix nem törvényes gyermek. Azonban I. Péter és Inês de Castro gyermekei sem törvényesek, mivel a szüleik házasságát a pápa nem ismerte el. I. (Avisi) János szinte azonnal követet küldött II. Richárd (1367–1400) angol királyhoz, a két ország közötti szerződés megújítása végett, szüksége is volt az angol támogatásra. A kasztíliai I. János nem adta fel a harcot, hadserege újra Kasztíliába vonult. Az „előhad” ellen, 1385. május 29-én, a Trancoso mellett vívott csatában, a Gonçalo Vasques Coutinho (1358 körül–1421), Martim Vasques da Cunha (1357 körül–1417), és João Fernandes Pacheco (1340 körül–1420 körül) hidalgók vezérelte portugálok győztek, a kasztíliaiak vezére, Juan Rodríguez de Castañeda (?–1385), elesett a csatában. Nem sokkal később, 1385. augusztus 14-én, az Aljubarrota mellett vívott csatában, az angolok támogatásával, az I. (Avisi) János és Nuno Álvares Pereira vezérelte portugálok, döntő győzelmet arattak, a kasztíliai uralkodó és Pedro Álvares Pereira vezérelte, franciák támogatta kasztíliaiak felett, a háború eldőlt. Nagy volt a kasztíliaiak vesztesége, az elesettek között volt Pedro Álvares Pereira (Nuno Álvares Pereira féltestvére), és Eleonóra fivére, João Afonso Telo de Meneses is. (Eleonóra másik fivére, az 1403-ban elhunyt Gonçalo Teles de Meneses, elveszítette a portugál uralkodó bizalmát, feltehetően pálfordulása miatt. 1385-ben be is börtönözték, Neiva grófságtól megfosztották, de 1387-ben szabadon engedték.) A vereség után I. János hamarosan visszavonult Kasztíliába. A portugálok nem csak megőrizték függetlenségüket, hanem „vérszemet is kaptak”, és 1385. október 14-én, már Kasztíliában, Valverde de Mérida mellett, Nuno Álvares Pereira vezérletével, ismét legyőzték a kasztíliaiakat, akiknek a vezére, Pedro Muñiz de Godoy y Sandoval (?–1385), a Santiago Lovagrend nagymestere, elesett a csatában. Bár voltak további harcok, de a lassan kifáradó felek, 1389-ben, tíz évre, fegyverszünetet kötöttek, azonban határvillongások még előfordultak addig, amíg Kasztília és Portugália, 1411-ben, Ayllónban, békét nem kötöttek. – Az aljubarrotai győzelemért való hálaadásért alapította, 1386-ban, I. (Avisi) János király, Batalha városában, a Győzelmes Szűz Mária-kolostort. – A legendás portugál hadvezér, Nuno Álvares Pereira, „Portugália védelmezője”, felesége halála után, szerzetes lett, 1918-ban boldoggá, 2009-ben szentté avatták.
sapo.pt
monarquiaportuguesa.blogs.sapo.pt
A különböző források adatai, teljesen eltérnek, Eleonóra királyné és I. Ferdinánd király gyermekeit illetően, mind a gyermekek nevét, mind a születésük idejét illetően. Ebben a kérdésben, az e szócikk szerkesztése során, irányadónak tekintett forrásnak, a [1] web-lapnak – amelynek a célja az, hogy a portugál monarchiáról, és a portugál királyi családról szóló információknak a legnagyobb archívuma legyen – az adatai is ellentmondásosak. Az I. Ferdinándról és Eleonóráról szóló szócikkeik szerint, három gyermekük volt: Beatrix, a későbbi királynő, Alfonz (1382), és egy lány (1383). Lásd: [2] és [3]. Ugyanakkor, a portugál királyok családfáját bemutató bejegyzésük szerint (lásd: [4]), a három gyermekük Beatrix, Alfonz (1382) és Péter (1383) voltak. E web-lap (de a források többsége szerint is), Eleonórának – az első férjétől – csak egy gyermeke született: Álvaro da Cunha (1371 körül–1415). Valamennyi hivatkozáshoz hozzáférés: 2022. október 6.
ul.pt
repositorio.ul.pt
A források adatai, teljesen eltérnek, mind Eleonóra halálozási időpontját, mind annak a helyét illetően. Van, amelyik szerint, már 1386-ban meghalt, Tordesillasban, és van, amelyik szerint, Valladolidban, 1390–1405/1406 között hunyt el. Ez utóbbi adatokra nézve, lásd a jelen szócikknek, az Eleonóra halálának az időpontjával kapcsolatos részeit, továbbá az irányadónak tekintett forrásmunkát (Isabel Maria Garcia de Pina, N. Baleiras, S. Campos: Leonor Teles, uma mulher de poder? I Volume, Universidade de Lisboa, 2008. [5] – hozzáférés: 2022. október 6.).
A portugál forrásokban, azért fordul elő, mind a „Menezes”, mind a „Meneses” családnév, mert a család kasztíliai eredetű volt, Meneses de Camposból származtak, és a „Menezes” a spanyol település névnek a portugál megfelelője. Eleonóra apai nagyapja, Afonso Martins Telo de Meneses (1280 körül–1340), Kasztíliából ment Portugáliába. Lásd: [6],
[7], [8] és [9] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.)
Lásd: [13] és [14] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
Eleonóra szervezkedéséhez, és a szócikkben lejjebb említésre kerülő, három Trastámara-gróf portugáliai szerepléséről, lásd: [20], [21], [22], [23] és [24] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.
unirioja.es
dialnet.unirioja.es
Eleonóra szervezkedéséhez, és a szócikkben lejjebb említésre kerülő, három Trastámara-gróf portugáliai szerepléséről, lásd: [20], [21], [22], [23] és [24] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.
up.pt
ler.letras.up.pt
Eleonóra szervezkedéséhez, és a szócikkben lejjebb említésre kerülő, három Trastámara-gróf portugáliai szerepléséről, lásd: [20], [21], [22], [23] és [24] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.
wikipedia.org
es.wikipedia.org
Lásd: [15] és [16] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
Lásd: [17] és [18] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
Eleonóra szervezkedéséhez, és a szócikkben lejjebb említésre kerülő, három Trastámara-gróf portugáliai szerepléséről, lásd: [20], [21], [22], [23] és [24] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.
A portugál forrásokban, azért fordul elő, mind a „Menezes”, mind a „Meneses” családnév, mert a család kasztíliai eredetű volt, Meneses de Camposból származtak, és a „Menezes” a spanyol település névnek a portugál megfelelője. Eleonóra apai nagyapja, Afonso Martins Telo de Meneses (1280 körül–1340), Kasztíliából ment Portugáliába. Lásd: [6],
[7], [8] és [9] – valamennyihez hozzáférés: 2022. október 6.)
pt.wikipedia.org
Eleonóra első férje el is hagyta Portugáliát, Kasztíliába távozott. Van olyan adat, amely szerint később visszatért, és az 1400-as évek elején, a szülőföldjén halt meg. Állítólag, öngúnyként, a haláláig aranyszarvat viselt a fején. Lásd: [10] – hozzáférés: 2022. október 6.
de.wikipedia.org
Lásd: [15] és [16] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. október 6.
