Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 118–120. ELTE BTK, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
„A koalíciós időszak végére kialakult az a tábornoki és katonai vezető gárda, akik a fejlesztési időszak legelején is meghatározták a távlati teendőket. … ezt a vezető réteget a kommunista párt tudtával, sőt inspirációjára helyezték el a hadseregben, juttatták magas rendfokozathoz és értékes, fontos beosztásokhoz. 1949 végén a helyzet azonban megváltozott. Immáron nem szakszerű irányítókra, hanem – elsősorban a szovjet tanácsadók megérkezése után – fegyelmezett parancsvégrehajtókra volt szükség, akiknél még csak a gyanú sem merülhet fel, hogy valamikor meg fogják kérdőjelezni a párt utasítását. Mindez nem jelenti azt, hogy bármilyen adatunk lenne arra, hogy az 1949-50-ben félreállított tisztek és tábornokok ezt valóban meg akarták volna tenni, azonban tény, hogy elvileg képesek lettek volna rá. Mind a szakmai kompetenciájuk, mind a kapcsolatrendszerük megvolt, és miután már túléltek – sokuk az illegalitásban és a fronton súlyos veszélyeket vállalva – egy világháborút, nem valószínű, hogy akármilyen kalandba bocsátkoztak volna. Katonai szaktudásuk birtokában pedig arra is képesek voltak, hogy pontosan megítéljék, milyen kilátásai vannak az országnak és saját maguknak egy esetleges harmadik világháborúban." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 139. ELTE BTK, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
Magyar Közlöny 2008/141.sz. (magyar nyelven) (pdf), 2008. október 1. [2008. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
magyarnarancs.hu
vakbarat.magyarnarancs.hu
Magyar Narancs (magyar nyelven). vakbarat.magyarnarancs.hu. [2017. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
Magyar Narancs (magyar nyelven). vakbarat.magyarnarancs.hu. [2017. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 118–120. ELTE BTK, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
Magyar Közlöny 2008/141.sz. (magyar nyelven) (pdf), 2008. október 1. [2008. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
„A koalíciós időszak végére kialakult az a tábornoki és katonai vezető gárda, akik a fejlesztési időszak legelején is meghatározták a távlati teendőket. … ezt a vezető réteget a kommunista párt tudtával, sőt inspirációjára helyezték el a hadseregben, juttatták magas rendfokozathoz és értékes, fontos beosztásokhoz. 1949 végén a helyzet azonban megváltozott. Immáron nem szakszerű irányítókra, hanem – elsősorban a szovjet tanácsadók megérkezése után – fegyelmezett parancsvégrehajtókra volt szükség, akiknél még csak a gyanú sem merülhet fel, hogy valamikor meg fogják kérdőjelezni a párt utasítását. Mindez nem jelenti azt, hogy bármilyen adatunk lenne arra, hogy az 1949-50-ben félreállított tisztek és tábornokok ezt valóban meg akarták volna tenni, azonban tény, hogy elvileg képesek lettek volna rá. Mind a szakmai kompetenciájuk, mind a kapcsolatrendszerük megvolt, és miután már túléltek – sokuk az illegalitásban és a fronton súlyos veszélyeket vállalva – egy világháborút, nem valószínű, hogy akármilyen kalandba bocsátkoztak volna. Katonai szaktudásuk birtokában pedig arra is képesek voltak, hogy pontosan megítéljék, milyen kilátásai vannak az országnak és saját maguknak egy esetleges harmadik világháborúban." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 139. ELTE BTK, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
