Jes.. „A kulisszák mögött”, Egyenlőség, 1891. március 13., 7-9. oldal (Hozzáférés: 2020. április 22.) „Mióta gróf Zichy Géza került az opera élére, bizonyos lappangó hírek tartják állandó izgatottságban úgy az opera zsidó tagjait, valamint az előkelő zsidó közönséget is. […] Ő ugyanis (mindig csak a fáma szerint beszélek, és a felelősséget is erre a kőnyomatos forrásra hárítom) Jézust akarja utánozni abban a cselekedetében, amikor a bottal kergette ki a kufárokat a templomból. A kufárok akkor tudvalevőleg zsidók voltak és az operában is, azok, kikre Zichy Géza balkeze nehezül: zsidók. Elve és törekvése az, hogy a m. kir. operából, mely — saját szavai szerint — jelenleg zsidó templom, valóságos múzsatemplomot csináljon.”
„Az »Alár« Karlsruheban”, Fővárosi Lapok, 1895. június 12. (Hozzáférés: 2023. január 1.) „Zichy Géza gróf operája, az »Alár« még ez év őszén Karlsruheben kerül bemutatóra. Az ottani igazgató, a nagy hirü Mottl Félix már megszerezte a müvet és most betanittatja. A m. kir. operaház — ha ugyan odáig egészségesebb szellem költözik beléje — csak a német premiére után fogja az »Alár«-t előadni. A dalműről Nikisch Athur igazgató ír, aki tudvalevőleg egy félesztendő óta semmiben sem rendelkezhetik az intézetnél, annak idején nagy elragtatással nyilatkozott.”
„Der letzte Weg August Beers”, Pester Lloyd, 1915. január 11. (Hozzáférés: 2023. április 5.) (német nyelvű) „Hevesi Simon: Mindannyian szerettük ezt az embert, akit érdeklődése és tehetsége magasabb amoszférába emelt, és aki érzéseit ilyen gyönyörűen tudta átadni nekünk. Az ő világa a zene volt, és amit a zenéről írt, az maga volt a legszebb zene, a legszebb harmónia.” (Wir alle liebten den Mann, den sein Interesse und sein Talent in eine höhere Atmosphäre hoben und der seine Gefühle in so schöner Weise uns vermitteln konnte. Seine Welt war die Musik, und was er über Musik geschrieben, war selbst die schönste Musik, der schönste Wohlklang.)
„August Beer”, Pester Lloyd, 1915. január 11. (német nyelvű) „Zichy Géza: Beer Ágoston halála engem is fájdalmasan érintett. Egy érzékeny, magasan képzett zenész távozott közülünk” (Das Ableben August Beers hat auch mich schmerzlich berührt. Ein feinfühliger, hochgebildeter Musiker hat uns verlassen)
„Tageskalender”, Pester Lloyd, 1915. január 12. (német nyelvű) „Mihalovich Ödön: Az elhunyt művészi horizontja, mélysége, kritikai komolysága, gondolati gazdagsága mindenkit tisztelettel töltött el, aki szorosan kötődik zenei életünkhöz.” (Der künstlerliche Horizont, die Tiefe, der kritische Ernst und die Gedankenfülle des Hingeschiedenen mussten jeden mit Achtung erfüllen, der seelich mit unserem Musikleben zusammengeschmiedet ist.)
arcanum.com
Litteris et artibus, pro. (Hozzáférés: 2023. április 4.) „cs. és kir. osztrák-magyar tudomány és művészetért adományozott érdemjel. Alapította I. Ferenc József 1887 aug. 18. Ischlben.”
Mikszáth, Kálmán: Gróf Zichy Géza. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
arcanum.hu
adtplus.arcanum.hu
1867. márc. 29-én, a Zenede Magyar Zenetörténeti Hangverseny-sorozatának első hangversenyén egyebek között gróf Sztáray- és Szirmay-kompozíciók kerültek előadásra. Pintér, Mária (1978. 12). „A Nemzeti Zenede története”. Parlandó, Budapest 20 (12), Kiadó: Népszava Lapkiadó Vállalat. ISSN0133—2767.
„Fővárosi hirek”, Fővárosi Lapok, 1871. szeptember 12. (Hozzáférés: 2021. január 17.) „A gróf Zichy Géza és gróf Karácsonyi Melanie grófkisasszony esküvőjénél rég volt fényesebb Budapesten. Vasárnap d. u. 4 órakor tartották. Az egyházi szertartást H ay n a l d kalocsai érsek végzé az esti vecsernyére kivilágított krisztinavárosi templomban, mely megtelt néppel […]Az egész menyegző magyar pompája a régi idők nagy nászünnepeire emlékeztettek.”
„A boldogság útja.”, Magyar Újság, 1875. március 7. (Hozzáférés: 2021. január 12.) „A munkának több a hiánya, mint az érdeme; az irodalomra nézve örvendetes azért, mert egy fejlődő, igazi tehetségről tanúskodik.”
„Magyar költők franczia fordításban”, Vasárnapi Ujság, 1876. július 16. (Hozzáférés: 2021. február 2.) „Saissy Amédée franczia irodalmi tanár, ki a nyarat gróf Zichy Géza tetétleni birtokán tölti, magyar anthológiát fog nyomatni Párisban. Házi gazdája segélyével ő maga a magyar költészet számos kitűnő termékét forditotta le franczia nyelvre, többi közt Petőfitöl ötven költeményt a legbecsesebbekből, Arany Jánostól a legszebb balladákat, (Zách Klárá"-t és „Ágnes asszony"-t meglepő sikerrel,) Gyulai Páltól, Szász Károlytól s a fiatalabb költőktől szintén több lyrai művet.”
„Magyar Bayreuth”, BME Építőipar, 1912. január 21. (Hozzáférés: 2021. február 3.)
„Gróf Zichy Géza”, Fővárosi Lapok, 1887. november 9. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „Stockholmban […] az első hangverseny jövedelmét felemésztették a szállitási és hirdetési költségek; a második hangverseny jövedelme a királyné védnöksége alatt álló kórházé lesz; a harmadik hangverseny jövedelmét pedig Eugenia hercegnőnek, a király nővérének kívánságára, az ő pártfogása alatt levő gyermek-kórház javára fordítják. Christianiában, a király kívánságára, szintén jótékony célok kapják a befolyó jövedelmet […] Kopenhágában a második hangverseny jövedelmét, a dán királyné kívánságára, a védnöksége alatt álló kórháznak kellett adni.”
(egy ezüsthatost, amit Liszttől kapott, hogy zongorázzon, megtartott magának és óraláncára függesztve hordta.)Marék, Antal. „Zichy és Liszt közös fellépése a szegedi árvízkárosultak javára”, Magyar Nemzet, 1983. január 11. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
(külön szobát rendezett be neki, Liszt pedig – emlékül - saját kezűleg egy fenyőt ültetett a kastélyparkban)„Tetétlen”, Fővárosi Lapok, 1889. szeptember 5. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
„Vidék, Sopron”, Fővárosi Lapok, 1881. március 27. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
„Liszt Kolozsvártt(sic!)” (fizetős), Fővárosi Lapok, 1879. március 18. (Hozzáférés: 2021. február 8.) „Végre a programm utolsó száma következett, a Rákóczi-indúló, Liszt átiratában, előadva Liszt és gr. Zichy Géza által. A nagy mester és tanítványa közt az a ritka szép viszony létezik, mely a régi korban például egy Raphael és tanítványai közt. Szeretet és hála, saját művében való gyönyörködés és bámulat, fűzik őket szorosan egymáshoz, a mi a háromkezű játékban is nyilvánult, egy lelket öntve az egészbe”
„Különfélék”, A hon, 1875. október 13. (Hozzáférés: 2021. január 22.) „A nemzeti zenedének legutóbbi választmányi gyűlése egyhangúlag gr. Z i c h y Gézának elnökké való megválasztása mellett nyilatkozott s küldöttség neveztetett ki, mely őt felkérje e tiszt elvállalására. A gr. megtisztelő felhívásnak engedett is.”
„Zichy Géza gróf müncheni hangversenyéről”, Nemzet, 1883. február 22. (Hozzáférés: 2021. január 12.) „Zichy Géza gróf […] mindig szívesen látott vendég Münchenben […] »magyar rhapsodiájában« a szerző és művész megkoronázta a mai est sikerét, midőn egy kezével olyan megdöbbentő technikát produkált, a mire mások leggyakrabban két kézzel sem képesek; a tetszészaj vihara arra birta a művészt, hogy a programmot megoldja egy phantasieval Gounod »Faust«-ja és Schuber »Erlkönig«-e fölött..”
„A Nemzet Tárcája. Gróf Zichy Géza”, Nemzet, 1891. április 3. (Hozzáférés: 2020. december 13.) „25 évi művészi pályafutás után szabad volna egy kevéssé elbizakodottnak is lennie. Csak legalább olyan mértékben, a mennyivel nem sérti, sőt emeli öntudatát. Az a tény hogy egész életén át mindig csak jótékony czélra munkálkodott, az emberiség hálájára méltó és az érte járó elösmerés nem esik egy rovat alá azzal, a melyet hazánk és a külföld neki, mint művésznek méltó jutalmul adott.”
„Zichy Géza gróf”, Pesti Hirlap, 1891. április 3. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „25 éves Írói és művészi jubileuma alkalmából Debrecenben rendkívül érdekes és szépen kiállított album jelent meg Karczag Vilmos szerkesztésében. Az album elején Zichy Géza gr. kezeirásával a következő motto olvasható: ’Boldog vagyok, hogy a szegények és szerencsétlenek szolgálatában állhatok és arcom verejtékével kereshetek kenyeret — mások számára.’”
„Gróf Zichy Géza”, Zenevilág, 1901. január 15. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
(1891. február 20.) „A m.kir. operaház szabályrendelete”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „§20: „Az intendáns […] a mennyiben az intézet érdekében szükségesnek látná, a művészeti igazgató javaslata körén kívül — saját felelősségére — szerződéseket köthet". §40:"A művészeti igazgatónak a jelen szabályrendeletben és a színházi törvényekben felsorolt egyes vagy összes jogait a megfelelő okokból és ezek alapján előállott szükség esetén az intendáns saját felelősségére személyesen gyakorolhatja") […]. Ezen „20. és 40. §-ok intézkedéseitől eltekintve, a művészeti igazgató hatásköre a régebbi maradt.”
Karpath, Ludwig (1934. június 24.). „Hogyan túrták ki Mahler Gusztávot a budapesti Operaházból?”. Pesti Napló, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „A zenegróf, aki a magyar főnemességhez tartozott, azt hitte magáról, hogy alkalmas az Opera személyes vezetésére és ezért nagy buzgalommal fogott hozzá, hogy az alájarendelt igazgató életét elkeserítse […] Az erőszak politikáját követte, melyhez Mahler egyáltalán nem szokott hozzá. Az Opera egy ősi alapszabályát akarta megváltoztatni gróf Zichy: megnyirbálta az igazgató jogait és önhatalmúlag kiterjesztette kötelességeit.”
Németh, Amadé (1995. szeptember 1.). „A magyar királyi operaház Gustav Mahler igazgatása alatt”. Operaélet, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Az események nem hagynak kétséget afelől, hogy Zichy intendáns egyértelműen el akarja távolítani Mahlert. 1891. március 15-én a művész felbontja szerződését a Magyar Királyi Operaházzal […] be kell látnia, hogy önérdeke nem köthető össze a magyar hazai érdekekkel. Közben megérkezik a rendkívül előnyös szerződése Hamburgból. Egy ideig még tűri a színházi álbarátok és néhány újságíró mocskolódását, aztán elmegy.”
(1890. október 13.) „Változás az intendánsi állásban” (fizetös). Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Képviselői körökben mind határozottabban lép föl a hir, hogy Beniczky Ferenc intendáns az 1891. évi államköltségvetés letárgyalása után megválik jelenlegi állásától és Pestmegye főispánjává fog kineveztetni. Utódául az intendánsi állásban Radvánszky Géza bárót, a kiváló műveltségű főurat emlegetik, a ki azonban — hir szerint — az intendánsság elvállalásához bizonyos föltételeket köt, a melyek hivatva lennének sikeres működését, különösen pedig az opera művészi vezetésére való befolyását biztosítani. Másfelől szóba került mint intendánsjelölt Rakovszky Géza országgyűlési képviselő is, a kit független állása és magas műveltsége, valamint zenei képzettsége főleg az opera szempontjából qualifikálnának az intendánsi állásra.”
(1890. október 29.) „Az új intendáns”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Biztos forrásból nyert értesülés szerint az intendánsi kérdés megoldottnak tekinthető. Miután a Radvánszky Géza báróval folytatott tárgyalások a báró vonakodása miatt eredményre nem vezettek, a kormány Zichy Géza grófhoz fordult, a ki bizonyos föltételek alatt kész az intendánsi állás elvállalására. Kinevezése azonban csak újév után várható s addig Beniczky Ferenc tovább vezeti a nemzeti színház és az opera ügyeit.”
Wellmann, Nóra (1989. december 1.). „Ismeretlen Mahler levelek az Operaházban”. Muzsika, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Budapest, 1890. január 1. Excellenciás Uram! Ezennel tisztelettel bejelentem, hogy kénytelen vagyok élni azon szerződésben biztosított jogommal, hogy szerződésemet ez év szeptember elsejével felbonthatom. Egyben kijelentem, hogy amennyiben a belügyminiszter úr őexcellenciája az Excellenciás Uramnak benyújtott folyamodványnak helyt ad, kész vagyok felmondásomat visszavonni. Excellenciás Uram alázatos szolgája Gustav Mahler igazgató”
(1891. február 2.) „Új intendáns”. Zenelap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
(1891. március 15.) „Mahler G. szerződése felbontva.”. Pesti Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „Mai nappal visszaléptem a magyar kir. opera művezetői igazgató állásától […]Távozom helyemről azon tudatban, hogy híven és becsületesen tettem meg kötelességemet és azon őszinte óhajjal, hogy a magyar királyi opera virágozzék és gyarapodjék. Tisztelettel Budapest, 1891. március 14. Mahler Gusztáv.””
„Gróf Zichy Gézáné”, Fővárosi Lapok, 1894. április 11. (Hozzáférés: 2021. március 30.) „Zichy Gézáné grófnőt még pénteken látni lehetett az operában. […] Szombaton lett rosszul. Panaszkodott, hogy a torka fáj. Az orvosok azután difteritiszt konstatáltak (belső skarlát tüneteit is tapasztalván.) […] A beteget dr. Korányi Frigyes, dr. Irsay egyetemi tanárok és még egy harmadik orvos gyógykezelték. Még ma és egészen a katasztrófa bekövetkezéséig teljes eszméleténél volt; beszélgetett a férjével, de már érezte a halál közeledését. […] Még elbúcsúzott a férjétől, előzetesen papot kérve és fölvéve az utolsó kenetet. Este fél hét órakor kiszenvedett […]”
„Hazai irodalom, művészet”, Fővárosi Lapok, 1890. április 27. „Majd maga gróf Zichy Géza ült a zongorához és készülő, nagy szabású dalművéből »A l á r«-ból mutatott be néhány részletet. A saját költői beszélyéből irt szövegre dallamos melódiákat, majd erőteljes zenét szerzett. Az első felvonással már elkészült.”
„A filharmonikusok”, Budapesti Hírlap, 1891. december 17. (Hozzáférés: 2020. december 13.) „újdonságot hallottunk : Zichy Géza gróf Alár cimű, most készülő operájából egy lendületes, melódiás szerelmi kettest, melyet Szilágyi Bella k. a. és Signorini Ferenc adott elő, tapsokban részesülve. Az olasz tenorista is magyarul énekelt.”
„Az opera programja”, Fővárosi Lapok, 1892. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. december 10.) „Gróf Zichy Géza épp most fejezi be »Alár« című operájának végső jeleneteit. A nagyszabású zenemű a bécsi operában fog szinrekerülni”
„Az „Alár“ harmadik felvonása.”, Budapesti Hirlap, 1896. április 14. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Zichy Géza gróf tegnapelőtt a következő levelet intézte az operaház igazgatójához: Kedves igazgató ur ! Alár tegnapi előadásán meggyőződtem arról, hogy a mü túlságosan hosszú. Nem tartozom ama zeneköltők közé, kik minden általuk leirt ütemnek súlyt és fontosságot tulajdonítanak, azért is kérem, szíveskedjék az egész harmadik felvonást kihúzni. A szöveg megváltoztatását megírtam és közölni fogom igazgató úrral. Teljes tisztelettel igaz hive Zichy Géza gróf.”
„Szinház és zene - Operaház”, Pesti Napló, 1896. április 15. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az Operában ma este másodszor került színre gróf Zichy Géza Alárja már azzal a röviditéssel, amelyre a szerző az Opera igazgatóságát nyílt levelében felkérte […] A harmadik felvonás kihagyásával az egész dalmű nemcsak az óhajtott rövidség, hanem előnyösebb szcenikai összefüggés dolgában is csak nyert s általa az egésznek a hatása még intenzivebbé vált.”
„Művészet”, Fővárosi Lapok, 1896. november 24. (Hozzáférés: 2020. december 19.) „Kiváló érdekességet adott a műsornak Zichy Géza gróf uj operájából, a Roland mesterből egy kéziratban levő részlet.”
(K.I.). „Gemma”, Vasárnapi Ujság, 1904. február 28. (Hozzáférés: 2020. december 21.) „valami egészen újat nyújtott az Operaház: versben írt és elszavalt színdarabot, számos csoport- és magántánczczal tarkítva, s elejétől végéig folytonos zenekisérettel”
„Napi hirek - (Zichy Géza előadása.)”, Pesti Hirlap, 1914. november 2. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „„ […]megmutatta hallgatóinak, hogyan lehet félkézzel öltözni, vetkőzni, késsel és villával enni, az ollóval bánni, inni, sőt a fegyvert kezelni. A bénák mohó figyelemmel kisérték az előadást, amely uj bizalmat és friss reménységeket ébresztett fel bennük a jövendő sorsuk iránt"”
„Szinház, zene”, Az Ujság, 1916. május 7. (Hozzáférés: 2020. december 18.) „Zichy Géza gróf Rákóczi-trilógiájának előadásához az utolsó próbákat most tartják a színpadon, az érdemes szerző jelenlétében. A czikluson előadandó müveket a következő sorrendben tűzték műsorra : Május 16-án II. Rákóczi Ferencz, május 18-án Nemo, május 20-án Rodostó.”
„Operaház”, Budapesti Hírlap, 1916. május 17. (Hozzáférés: 2020. december 17.) „Zichy Géza gróf irói és művészi munkásságának ötvenedik évfordulója alkalmából a színház a Rákóczi-trilógia felújításával rója le háláját a költő iránt. Ma volt a ciklus elsö estéje, mikor a II. Rákóczi Ferenc került szinre. A fényesen kivilágított nézőtéren ragyogó díszes közönség jelent meg. Ott láttuk a születési, szellemi és pénz-arisztokráciából a legkiválóbb nevek viselőit. És nagy számban vidékieket, kik áldozatot és fáradságot nem kímélve, elzarándokoltak a magyar szabadság hőséhez. Mig a publikum gyülekezett, a babérral díszített színpadon a lebocsátott függöny mögött a színház ünnepelte Zichy Géza grófot. Elsőnek Bánffy Miklós gróf kormánybiztos olvasta fel Jankovics Béla kultuszminiszter üdvözlő leveleit. Majd Kern Aurél igazgató méltatta lendületes szavakban Zichy gróf életét és művészetét.”
„Zichy Géza gróf”, Budapesti Hírlap, 1916. június 4. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „Prágában Tegnap este rendezte Zichy Géza gróf hangversenyét óriás sikerrel a fogságból hazatért rokkantak javára. Az est legkimagaslóbb művészi eseménye volt Prága idei évadjának. […] A közönség elbűvölve hallgatta az ősz főúr zongorajátékát és mindegyik szám után lelkesen ünnepelte […] Végül kénytelen volt műsorát megtoldani egész sereg ráadással saját kompozícióiból, melyek szilaj, belső tüze villámos ütés gyanánt hatott.”
„Forradalom a Nemzeti Zenedében”, Az Ujság, 1918. november 17. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „A minden téren kitörő forradalmi mozgalmak nem voltak hatás nélkül a Nemzeti Zenedére sem. Az intézet tanárai, tisztviselői tegnap értekezletet tartottak és kimondották, hogy az intézet eddigi szervezetét, művészi és pedagógiai irányát gyökeresen megváltoztatják. A mozgalom vezetői: Haraszti Emil, Kern Aurél és Diósy Béla kívánságaikat memorandumba foglalták és azt legközelebb a választmány elé terjesztik. Miután a memorandumot a Nemzeti Zenede egész tanári kara aláírta, előle kitérni nem igen lehet majd. A legfontosabb kívánságok egyike, hogy Zichy Géza gróf, az eddigi elnök állásában továbbra ne maradjon meg, az eddigi tanítási módot fektessék teljesen modern alapokra és az intézet hatalmas, több mint két milliót kitevő vagyonát ne kezeljék úgy, hogy az mint eddig, csak egy százalékot jövedelmezzen. A mozgalom vezetői oly kitűnő, modern muzsikusok, hogy irányításuk alatt csak jobb jövő virradhat a kétségkívül érdemes intézetre, mely azonban a mostani vezetőség alatt biztosan haladt az elavulás felé.”
„Zichy Géza grófot eltávolítják a Nemzeti zenede éléről”, 8 Órai Ujság, 1918. november 22. (Hozzáférés: 2021. január 16.) „A Nemzeti Zenede vezető és tanári kara egyöntetű állásfoglalással egyhanguan kimondta, hogy a Zichy Géza gróf-féle rezsimet tovább nem tűri, gyökeres reformokat kiván”
„A zenegróf távozása”, 8 Órai Ujság, 1918. november 22. (Hozzáférés: 2021. január 8.)
„A Nemzeti Zenede és Zichy Géza gróf”, Budapesti Hírlap, 1918. december 1. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Mialatt betegen falun tartózkodtam, néhányán a Nemzeti Zenede ama tagjai közül, a kiket az Intézet — éppen az én ajánlásomra — nem nagyon régen kért föl a Zenedénél való működésre, mozgalmat indítottak ellenem, úgy hallom, azt állították, hogy én a Nemzeti Zenede feloszlatására gondolnék. Soha ilyen kijelentést nem tettem, soha mást ily kijelentésre föl nem hatalmaztam. A föltevés, hogy én a Zenede megszüntetésére hajlandó lennék, éppoly visszás, mintha azzal vádolnának, hogy saját gyermekemet akarnám megölni. Negyvenhárom éve állok a Nemzeti Zenede élén. Mikor odakerültem, az Intézetnek talán 210 növendéke volt s mintegy 35.000 forint vagyona. Ma évente 2200 növendék nyer a Zenedében kiképzést és vagyona több millió korona”
„A sztrájkoló színházi zenészek fölvonulása”, Népszava, 1918. december 20. (Hozzáférés: 2021. január 2.) „A menet […]zeneszóval vonult végig a Teréz-körúton, majd […].. a Gerlóczy utcába mentek a Nemzedi Zenedébe, ahol Pásztor Gyula jelentést tett a küldöttség fogadásáról. Utána dr. Haraszti Emil a Nemzeti Zenede nevében üdvözölte az öntudatra ébredt zenészeket. A Szakszervezeti Tanács nevében Király Albert elvtárs üdvözölte a zenészgyülést és kitartásra buzdította őket”
„A Nemzeti zenede válsága”, Magyarország, 1919. december 19. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „Ezt a kulturintézeíet, amely nyolcvanegy esztendeje működik, válság fenyegeti. Csodálatos, hogy ezt a bajt egy olyan férfiú akarja az intézetre rászabadítani, aki régebben sok érdemet szerzett körülötte, de az utóbbi években már nem volt alkalmas arra, hogy ő és gárdája továbbra is az intézet élén álljon. Ez a férfiú Zichy Géza gróf, akit a régi vezetőséggel együtt még tavaly felfüggesztettek. Azóta egy három tagból álló vezetőség — Kern Aurél, Haraszthy Emil dr. és Diósy Béla dr. — intézi közmegelégedésre […] az intézet nyolcvanhat tagból álló tanári testületé közül nyolcvanhármon kijelentették, hogy Zichy Géza gróf alatt nem működnek tovább és erre írásban is kötelezték magukat”
„Ankét a Nemzeti Zenede ügyében”, 1920. január 14. (Hozzáférés: 2021. január 14.) „Ma délelőtt a kultuszminisztériumban a Nemzeti Zenede Ujjászervezése ügyében Pekár Gyula államtitkár elnöklésével ankét volt […] Pekár Gyula államtitkár […] fölolvasta a belügyminiszter döntését, mely a Nemzeti Zenede egyesületet föloszlatta s a kultuszminiszter hatáskörébe utalta át az egyesület vagyonát, mint iskolafentartó alapot […]. Végül Pekár Gyula államtitkár határozatképpen kimondotta az ügyvezetőségnek azt a javaslatát, hogy a Nemzeti Zenede vagyonából Zichy Géza gróf-alapítvány címén ötvenezer korona hasittassék ki, melynek kamatait ösztöndíjképpen a tanárikar ajánlásának figyelembevételével élete fogytáig az intézet volt elnöke adományozza”
„Nyilatkozat a Nemzeti Zenede ügyében”, Budapesti Hírlap, 1920. január 17. (Hozzáférés: 2021. január 9.) „Megdöbbenéssel és méltatlankodással értesültünk a hírlapokból, hogy a belügyminiszter állítólag föloszlatta a Némzeti Zenede-egyesületet és vagyonát elkobozta. Nem tudjuk elhinni, hogy egy 82 év óta fönnálló tisztes egyesületet a vezetőség és tagok meghallgatása nélkül, minden jog és törvény ellenére autonómiájától megfoszthatott és megsemmisíthetett volna az a kormány, a mely a jogrend és törvény uralmának helyreállítására vállalkozott. Ha ez a példátlanul álló jogfosztás mégis megtörtént volna: úgy ez nem lenne egyéb, mint egyenes folytatása a szocialista és bolysevista uralom idejében divatba jött kommunizálásoknak. A törvény és autonóm intézményünk alapszabályai csakis az esetben adnak jogot valamely egyesület feloszlatására, ha az közérdeket veszélyeztető működést folytat. A Nemzeti Zenede ellen még csak vád alakjában sem merült föl oly tény, a mely működését a közérdekbe ütközőnek tüntette volna föl. A forradalmi kormány által elrendel vizsgálat az intézet vagyonkezelésében a legcsekélyebb kifogásolni valót sem talált; az a körülmény, bogy a Zenede vezetősége az intézet tulajdonát képező ingatlanok eladását megakadályozta, milliókra menő károsodástól óvta meg egyesületünket.”
„Zichy Géza gróf és a Nemzeti Zenede”, Budapesti Hírlap, 1920. február 25. (Hozzáférés: 2021. január 14.) „A Nemzeti Zenede föloszlatását a miniszteri tanács is helybenhagyta- — közel öt milliót érő vagyonát elrekvirálták, a románok példáját követve. Föloszlattak egy 82 évig becsülettel fönnálló intézetet minden igaz ok nélkül, jogtalanul, önkényesen […] Ez ügyet hiába vitték a minisztertanács elé. Mi a Nemzeti Zenede fölosztásába belenyugodni nem fogunk, de megvárjuk, mig az országban ismét törvény, igazság és jogtisztelet lesz”
„Zichy Géza grót és a Nemzeti Zenede” (fizetős), Budapesti Hírlap, 1920. február 27. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „A kormány megvizsgáltatta szakközegeivel a Nemzeti Zenede Egyesület adminisztrációját, vagyonkezelését és pedagógiai működését. A hónapokon át tartó vizsgálat eredménye: a belügyminiszter feloszlatta az egyesületet. Az egyesület választmányának tagjai ugyanis nagyrészt zenéhez és zenepedagógiához nem értő férfiakból kerültek ki, a kik a pedagógiára ártalmasan és a közre kártékonyán intézkedtek, híjával a szakkérdésekben megkövetelt elemi jártasságnak. Az egyesület a művészi cél elhanyagolásával a vagyongyűjtést, illetve halmozást tekintette legfőbb céljának […] A Zeneművészeit Főiskolának az intézmény vizsgálatával megbízott öt tanára megállapította, hogy a Nemzeti Zenedének nincs egyetlen anyakönyve sem, nemkülönben oklevél-regisztere és rendszeres aktatára sem. Zenetanulásra teljesen alkalmatlan és tehetségtelen növendékek árasztották el az intézetet […] Egyes tantárgyakat egyáltalában nem tanítottak, vagy teljesen rosszul […] Tanárokul— bár az intézet állami oklevéllel bíró tanárok alkalmazására köteleztetett — megfelelő képesítés híjával levő, sőt még nem végzett intézeti növendékek is alkalmaztattak […] A vizsgálat kideritette azt a tarthatatlan állapotot is, hogy az érvényes tanterv alapján nem a beirt 2400 növendék, hanem ennek fele sem nyerhetett oktatást a rendelkezésre álló helyiségekben az alkalmazott tanárok létszáma mellett”
„Nemzeti Zenede avatóünnepe”, Budapesti Hírlap, 1920. április 20. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Az ünnepet a Himnusz nyitotta meg, melyet az intézet vegyeskara énekelt Noseda Károly vezetésével. Azután Haraszti Emil dr. igazgató üdvözölte Pékár Gyula államtitkárt, a kormány képviselőjét, a ki Haller István kultuszminiszterrel együtt végrehajtotta a Nemzeti Zenede átszervezését. Az üdvözlő szavakra Pékár Gyula elmondotta, hogy a kormány éber figyelemmel őrködik ennek a nyolcvanéves intézetnek, egyik legrégibb értekünknek, a sorsán. A Nemzeti Zenede testvérintézete lesz a Zeneművészeti Főiskolának és a szakzenének képzése mellett hivatása lesz a zene iránt fogékony és a faji művészetet megértő és megszerető közönséget nevelni […] Beszéde folyamán az államtitkár elismeréssel emlékezett meg Zichy Géza gróf önzetlen, lelkes munkásságáról.”
„Zichy Géza gróf és Nemzeti zenede”, 8 Órai Ujság, 1921. január 15. (Hozzáférés: 2021. január 13.) „Kern Aurél kijelentése szerint sem ö, sem Szendy Árpád, Haraszti Emil, vagy Steinecker miniszteri tanácsos, aki a közalapítvány részéről kirendelt gondnok, nem hajlandó folytatni működését abban az esetben, ha esetleg Zichy Géza gróf visszavenné a Zenede vezetését.”
„Zichy Géza gróf ismét a Nemzeti Zenede igazgatója akar lenni”, 8 Órai Ujság, 1921. január 18. (Hozzáférés: 2021. január 10.) „Zichy Géza gróf isméi a Nemzeti Zenede igazgatója akar lenni. Emlékezetes még a sok herce-hurca, intrika, háboruskodás amely a Nemzeti Zenede igazgatói széke körül dúlt. A harc vége, mint ismeretes, az lett, hogy 1919 őszén az állam saját kezelésébe vette át a zenedét, az igazgatói székből eltávolitotta Zichy Géza grófot és uj igazgatóul Kern Aurélt és Haraszti Emilt nevezte ki. A változás kapcsán az egész intézményt gyökeresen megreformálták, az intézet tanárait az állam nevezte ki és az intézet állami jelleget kapott. Zichy Géza gróf, aki évek során át volt igazgatója a Nemzeti Zenedének, mely az ö korában magánvállalkozás volt, sehogyan sem akart belenyugodni igazgatói székének elvesztésébe. A kommün bukása után Huszár Károly volt kultuszminisztert, majd utódját, Haller Istvánt próbálta kapacitálni, hogy helyezzék vissza állásába, de egyik miniszter sem honorálta Zichy gróf kérelmét. Most, hogy a kultusztárca uj gazdát kapott, Zichy Géza gróf ismét akcióba lépett. Felkereste Vass József kultuszminisztert és felkérte, hogy revideálja át a Nemzeti Zenede ügyét és helyezze őt vissza állásába […] A 8 Órai Ujság munkatársa beszélgetést folytatott Haraszti Emillel, […] aki a következőket mondotta; — Zichy Géza gróf minden kormányváltozás alkalmával kísérletet tesz a Nemzeti Zenede igazgatói székének visszaszerzésére. A helyzet az, hogy a hetvenkét éves gróf hatalmi terrénumot akar magának ismét szerezni, de az állam saját kezelésébe véve át az intézetet, olyan kötelezettségekét vállalt magára, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti”
„A Nemzeti Zenede igazgatójának rágalmazást pőre.” (fizetős), Világ, 1924. június 27. (Hozzáférés: 2021. január 30.) „Véghelyné Deáky Flórát, a Nemzeti Zenede tanárát, a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy fegyelmi ügyből kifolyólag felfüggesztette állásából. A tanárnő férje, Véghely Aladár orvos-ezredes feljelentést tett a miniszternél Haraszti Emil dr. és Kern Aurél, az intézet igazgatói ellen. A miniszter vizsgálatot rendelt el, amely megállapította a felhozott vádak alaptalanságát. Minthogy Véghely vádjait továbbra is hangoztatta, sőt megvádolta a minisztériumot, hogy részrehajlóan folytatta le a vizsgálatot, a miniszter felhatalmazta az igazgatókat, hogy indítsanak rágalmazás és becsületsértés miatt pert Véghely Aladár ellen, egyben a maga részéről is hasonló eljárásra utasította az ügyészséget.”
„A Véghelyi—Haraszthy—Kern rágalmazási pör.”, Világ, 1924. július 11. (Hozzáférés: 2021. január 20.) „Véghelyi […] újabb vádakat emelt az igazgatók ellen. Azt állította, hogy azok erőszakkal távolították el Zichy Géza grófot a Nemzeti Zenede éléről és forradalmi eszközökkel vezetik ma is az intézetet. […] Zichy Géza Lipót gróf […] elmondotta, hogy atyját, Zichy Gézát, a forradalom elején erőszakkal távolították el az elnöki székből. Ezt — mint elhunyt atyja mondotta — a két igazgatónak köszönheti. Ugyanígy vallott Zichy János gróf, volt kultuszminiszter is. Majd Farkasházy Zsigmond dr. ügyvéd […] elmondotta, hogy annak idején Beniczky Ödön volt belügyminiszterrel és Pekár Gyula államtitkárral több ízben tárgyalt a zenede ügyeiről. Figyelmeztette mindkettejüket a Zichyvel elkövetett sérelmekre. A törvényes rend helyreállítását, szerinte, Pekár Gyula akadályozta meg. Pekár, aki mint államtitkár, összekötő miniszter és az akkor uralkodó párt vezére volt, Kern és Haraszthy igazgatók pártjára állott, ez ellen pedig mit sem lehetett tenni. Farkasházy ezután részletesen ismertette Zichy Géza gróf eltávolításának történetét.”
„Izgalmas tárgyalás a Nemzeti Zenede igazgatóinak rágalmazási pőrében (Farkasházy tanuvallomása)”, Esti Kurir, 1924. július 11. „Figyelmeztette úgy az államtitkárt, mint a minisztert Zichy gróffal követett eljárás törvénytelen voltára, amit ezek az urak nagyjában el is ismertek. Kapacitálni akarták; azonban őt, hogy nyugodjék bele az uj állapotokba, méltó elégtételt fognak adni Zichy Géza grófnak, amennyiben megválasztják őt a Zenede díszelnökének és megállapítják, hogy az ellene emelt vádak alaptalanok.”
„Hogyan távolították el gróf Zichy Gézát a Nemzeti Zenede éléről”, Az Est, 1924. július 11. (Hozzáférés: 2021. január 20.) „Kern Aurél szólalt fel először és rögtön utána Haraszthy Emil beszélt. Mindketten azt hangoztatták, hogy az új idők új szellemeképpen el kell távoznia gróf Zichy Gézának az intézet éléről. — Kern Aurél mindezt decens hangon mondotta el. Haraszthy Emil azonban oly kíméletlenül viselkedett, hogy ha nem félemlitettek volna meg oly nagyon, nem is tűrtem volna ezt a viselkedést. Elsősorban gróf Zichy Gézáról és csak másodsorban volt szó a választmányról, bár a választmányt is erősen ócsárolta. Azt mondotta, hogy kéményseprök és szedett-vedett mesteremberek gyülekezet az, akik nem tudnak befolyni egy zeneintézet vezetésébe. Gróf Zichy Gézát tudatlan dilettánsnak nevezték el és azt mondották, hogy: »Hál Istennek, elmúlt már az a korszak, amikor dilettáns grófok gazrázdálkodhatnak és zsarnokoskodhatnak egy ilyen intézet fölött.« [...] Felszólítottak, hogy eszközöljem ki á grófnál, hogy huszonnégy órán belül mondjon le. [...] Haraszthy azonban, kijelentette, hogyha a gróf huszonnégy órán belül nem mond le, ő semmitől sem riad vissza és fegyveres katonákkal távolittatja el a grófot.”(Farkasházy Zsigmond tanuvallomásából)
„Nagy reformok a Nemzeti Zenedénél.”, Magyarország, 1926. július 1. (Hozzáférés: 2021. január 16.) „ […]gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és Rakovszky Iván belügyminiszter egyetértőleg elhatározták, hogy a Nemzeti Zenedét visszaadják régi rendeltetésének […] Egyúttal megállapította a két miniszter, hogy oly szabálytalanságok, melyek az intézet feloszlatását indokolttá tették volna, fel nem merültek. A […] Nemzeti Zenede a múlt héten megtartotta alakuló közgyűlését, amelyen a Zenede elnökévé egyhangúlag gróf Zichy Jánost választották […] Gróf Klebelsberg Kunó […] felhívta […] Kern Aurélt, az intézmény eddigi elnök-igazgatóját, hogy a Zenede vagyonát leltár mellett adja át régi tulajdonosának […] A tisztes múltú zeneiskola vissza fog térni régi tradíciójához, amelyet néhai Zichy Géza gróf akként fejezett ki: A Zenede hivatása zenekedvelő közönséget nevelni a művészeknek. Olcsó tandíjakkal, alapos zeneoktatással terjeszteni a zenei műveltséget.”
„Befejeződött a harc a Nemzeti Zenede két tábora között”, Magyar Hirlap, 1927. február 11. (Hozzáférés: 2021. január 28.) „A zenedéhez közelálló körök már akkor tudták, hogy azok, akik a vizsgálatot kérték, illetve, akik szabálytalanságokkal vádolták a zenede vezetőségét, vádaskodásaikat abban a reményben terjesztették a minisztérium elé, hogy a régi vezetőséget el fogják mozdítani és a megüresedett igazgatói állásokra majd a disszidenseket nevezik ki”
„Az 1926—27. iskolai év története”, A Nemzeti Zenede évkönyve az 1926-1927 évröl, 1927. február 3. (Hozzáférés: 2021. január 23.) „a m. kir. belügyminiszter […] úr megállapítja, hogy azok a szabálytalanságok, melyeket a Nemzeti Zenede Egyesülete ellen annakidején lefolytatott vizsgálat megállapított, nem voltak olyanok, melyek a vezetőségnek és ennek élén működő néhai gróf Zichy Géza elnöknek […] mindenben jóhiszemű és önzetlen eljárását a legcsekélyebb mértékben is érinthetnék.”
„Èletrajza”, BudapestiHirlap, 1924. január 16. (Hozzáférés: 2021. január 15.) „A holttestet […] a fehérmegyei Seregélyesre szállították és ott a családi sírboltban helyezték el”
Kozma, Andor. „Gróf Zichy Géza emlékezete”, Emlékbeszédek 1925, Magyar Tudományos Akadémia, 1924. december 15. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
Vukovics, Sándor. „Zichy Géza”, MagyarJövő, 1924. február 2. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
„Zichy Géza gróf”, BudapestiHirlap, 1924. január 16. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
P.V.. „Zichy Géza jubileuma”, Népszava, 1916. május 17. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „A külföldi fejedelmi udvarokban, külföldi társaságokban ötven éven keresztül állandóan ugy szereplő Zichy Gézát, mint aki legkiválóbb képviselője a magyar zeneművészetnek és megteremtője az igazi magyar operának, természetes, hogy el nem ismerjük, sőt a leghangosabb szóval tiltakoznunk kell művésszé avattatása ellen”
(n.i.). „Rodostó. (Gróf Zichy Géza operája. Bemutató előadás az Operaházban.)”, Népszava, 1912. március 24. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Azt az egyiptomi tiz csapást, hogy Zichy Géza ismét operát irt, ezúttal azzal az örömhírrel enyhíthetjük, hogy ez a »dalmű« a »Rákóczi trilógiá«-nak vége. […] miért kellett kétszáz müvészfajta embernek heteken át csúfos gyötrelmeket kiállani, amig Zichy elmeművét megtanulták, miért kellett ennek a gazdag magyar főúrnak a magánkedvtelései végett közpénzekből 30—40 ezer koronát díszletekre költeni, mért kell az Operaház közönségét ismét Zichyvel kínozni és mért kell az Operaházat és a magyar zeneművészetet a világ előtt újra meg újra kompromittálni.”
„Rodostó”, Szinházi Hét, 1912. március 31. (Hozzáférés: 2021. február 1.) „A Szinházi Hét egy barátja a minap fenn járt az excellenciás komponista dolgozószobájában. Ott látta Az Estnek a Rodostó főpróbájáról irott borsos kritikáját kivágva harminc példányban. — Mi ez? — kérdezte meglepetten a vendég. — »Nem vagyunk az erdőben«, nagyon jó, — mondta mosolyogva a gróf, — nagyon jól mulattam, most ezeket a kivágott kritikákat elküldöm a jóbarátaimnak, hadd mulassanak ők is. — Hát nem keserítette el a kritika a kegyelmet urat? — O dehogy, nagyon rokonszenvezem Az Est-tel. Nézzen ide : ez a kotta egy tegnapi kis kompozícióm, a cime »Az Est Rodostó kritikája, szövegét irta a szerkesztőség, zenéjét szerzé gróf Zichy Géza«. Megzenésítettem a kritikát. Talán ezzel a kompozícióval meg lesz elégedve Az Est, ha a zenéjével nem is, legalább a szövegével.”
Rajk, András (1985. július 8.). „Gustav Mahlerröl”. Magyar Hírlap, Budapest. (Hozzáférés: 2020. december 30.) „A Fővárosi Lapok kilencvennégy éve ezt az arcátlan címet adta a Mahler távozását közlő tudósításnak: ’Jött—ment’. Azt nem közölte, hogy a máig sajnálatos távozás „a legzichybb Zichy- hez” (a korabeli „Hét” gróf Zichy Géza dilettáns intendánst dicsőítette így) hasonló, valódi jöttmentek aknamunkája miatt következett be.”A felháborodott újságíró nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy a cikk címe nem Jött-ment = Jöttment = Senkiházi, hanem Jött, ment, ami egész mást jelent, s így a jöttmenten eszmefuttat az 1950-es évek stílusában.
„A l á r. — Az opera mai premiérje. — Budapest, ápr. 11.”, Budapesti Hírlap, 1896. április 12. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az első felvonás festői felvonulásai, a lakodalom tarka ragyogó képe s főképp a fölvonást befejező hatalmas szextett és együttes mély impressziót gyakorolt mindenkire. A szereplőket és Zichy Gézát megint vagy tízszer hívták a kárpit elé. A következő felvonásban a ballet káprázatos szcenikai hatásai s a szerelmi kettős ragadták meg a közönséget. A mü sorsa eldőlt: Alár-ban végre egyszer ünnepe támadt a magyar muzsikának.”
Molnár, Géza. „A l á r.”, Fövárosi Lapok, 1896. április 12. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Az «Alár» zenéjében megtaláljuk azt az indulat- és szenvedély-skálát, amely első sorban próbaköve minden színpadi tehetségnek és a melyet fájdalommal kellett nélkülöznünk épen azoknál a magyar szerzőknél, akik az idén szóhoz jutottak […] A Nopcsa-Káldy-éra hálával tartoznék Zichy Gézának, a ki először aposztrofálta azt a nemzeti szellemet, melyből a mostani intézők már nyolcz hónapon keresztül próbálnak táplálkozni és ha egészségesebb szerveik volnának, talán táplálkozhatnának is.”
(1899. január 10.) „[1]”. Pesti Napló. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A háromfelvonásos opera cselekménye egy cirkuszban játszódik végig és hőse Roland mester, a cirkusz művésze, kibe a cirkusz minden nőtagja szerelmes. Roland mester igazi Don Juan módjára mindegyiknek udvarol s ebből támad a tragédia.”
(1899. január 11.) „[2]”. Budapesti Hirlap. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Alár-ban Zichy Géza gróf még nyíltan hódolt a romantikának […] Roland mester bizonyos verizmussal kérkedik, melyben kevés az őszinteség. Zichy operája, melyet ma este hallottunk, csak olyan romantikus, mint a szerző első müve volt. Hiába: három fölvonáson át a muzsika nem bírja el a realizmust. Akaratlanul is visszazökken a lirikába […] Zichy Géza gróf zenei invencióját dicsérnem fölösleges. Pazarul szórja a témákat. Sokoldalú: hol finom, franciás balletzenét halunk Roland, mester-ben, hol magasröptű, erősen drámaias akcentusokat […] az operának zajos sikere volt.(k. a.)”
„Szinházi élet vidéken”, Pesti Hirlap, 1905. november 23. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
„Nemo”, Magyarország, 1905. március 30. (Hozzáférés: 2020. december 26.) „Egy magyar nemes fiával együtt, aki nagytehetségü zenész, fogságba kerül, itt hitet, nevet cserél (Jussuf bég) s kényszeríteni akarja fiát is, hogy renegát legyen. A szorongatott ifjú Zrínyi Ilonához menekül, akinek fiához irt búcsúlevelével Magyarországba szökik vissza […] Az ifjú hosszas bolyongás után […] kerül II. Rákóczi Ferencz udvarába. A fejedelem kinevezi udvari zenészének s mivel az ifjú […] azt mondja, hogy neve nincs, a fejedelem elnevezi „Nemo"-nak […] a névtelen zenész beleszeret a fejedelemaszony udvarhölgyébe, Badinyi Klárába, ki viszonozza szerelmét. Klára iránt Desalleurs marquis, franczia követ is szerelemre gyúl s […] kiviszi azt, hogy Nemot a fejedelem kiutasítja udvarából […] Nemo szerzetes lesz. A szerencsétlen trencséni ütközet után […] Nemo megmenti a fejedelmet, de védelmében halálos sebet kap. Halálos ágyán ártatlansága kiderül”
(1905. március 31.) „[3]”. Alkotmány. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Dombay Artur kritikája: Zichy Géza gróf ez operája megalkotásával ismét hamisítatlan hazafiságát bizonyította. A hazaszeretet nyomta kezébe a tollat, hogy népének s hazájának saját művészetet adjon. Nagy hazafias tett ez, melyet művészeti végcélja miatt mindenkor dicsérettel fog említeni az utókor és az irodalom.”
(1905. március 31.) „[4]” (fizetős). Budapesti Hirlap. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „(K.a) kritikája: Ha valóságos belső titkos tanácsos Rákóczi-operát ír, az kétségtelenül a nemzeti művészet kitavaszodását jelenti. Nem vehetjük rossz néven, ha a kegyelmes ur kissé félénken nyúlt a forró témához, Rákóczija nem a politikai szimbólummá lett hős, hanem az 1904 április 19-ikén kelt legfelsőbb királyi kézirattal rehabilitált lojális herceg […] Zichy óvakodott attól, hogy politizáljon. Ö csak muzsikálni akart, még pedig magyarul, magyarul, magyarul […] Magyarság dolgában Zichy gróf, helyes nyomon jár s ha itt-ott kissé cigányos is,: ép és erős magyar érzéke van […] A mű hazafias hangjával, színtiszta magyarságával kiválóan értékes. Hivatva van közönséget nevelni a magyar zenei stílusnak.”
(1905. március 31.) „[5]”. Magyar Nemzet. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Operájának szövege kissé zavaros, cselekménye nem egységes, sok benne a szines epizód, apró szerelmi cselszövény, s ez által a dráma hosszadalmassá és fárasztóvá válik. A felesleges epizódok a zenére is nyomasztólag hatnak. A meleg szívből fakadó, hangulatos magyar dalok, erőteljes karok hatását hosszadalmas, fárasztó és javarészt üres recitativók bénítják […] A Rákóczi-indulót Zichy Géza igen hatásosan és szépen illesztette partitúrájába. (p. p.)”
„Rodostó”, Budapesti Hírlap, 1910. december 4. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „A szöveg négy mozzanatot ragad ki a fejedelem elbujdosásának nagy tragédiájából. Az opera elején már lengyel földön találjuk […] Károlyi és a magyar küldöttség hozza a császár békepontjait. Rákóczi visszautasítja a békét s az amnesztiát […] A második kép színhelye a francia király kastélya Chantillyben. Az udvar álarcos ünnepségén egy spanyol kalandor […] le akarja szúrni a fejedelmet, a merénylet nem sikerül […] otthagyja Franciaországot […] és török földre költözik. Mialatt a háttérben folyik az ünnep […] Rákóczi búcsúzik hitvesétől és Bercsényitől […] Az utolsó felvonás Rodostó. Két képet állít elibénk a költő […] mikor 1727-ben Rákóczi először pillantja meg huszonhatéves György fiát […] boldogan üdvözli a fiatal herceget, de ez csodálkozó, kérdő szemmel néz atyjára. Végre megszólal franciául: Mon pere! Megdöbbenve, kétségbeesetten kiált föl a fejedelem: Rákóczi fia nem tud magyarul! […] öszszecsapódik a kárpit. Az opera utolsó képe Rákóczi halála. A históriai nagypéntek hajnalán ott találjuk a fejedelmet hívei körében. Kél a nap és Rákóczi vízióban a szent koronát látja az izzó tűzgolyó fölött, mely kiemelkedve a tengerből, Rákóczinak Magyarország szabadságának, dicsőségének hajnalát hirdeti.”
Beszámoló a bemutatóról. Hosszú, részletes cikk, Tartalommal és értékeléssel.„Rodostó”, Budapesti Hírlap, 1912. március 21. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Ha végigmegyünk a Rodostó partitúráján, igen sok finom, jellemző, poétikus részletre találunk. Nemesen melodikus és szinmagyar karaktere van Rákóczi egész szerepének […] Nagyon bájosak és dallamosak a fejedelem és Sieniavszka hercegnő duettjei. Széles, zengő együttesbe olvad a búcsúzó fejedelemnek, a magyar vitézeknek s a népnek nagy együttese […] a pásztorjáték és a menüett zenéjében Zichy gróf invenciójának kecsességére, graciózus könnyedségére ismerünk. Kétszeresen finom a kettős játék a színpadon történő dolgok tragikuma s a zene gondtalan, mosolygó táncritmusa közt […] A haláljelenés a félelmetes, nyomott csendből lassú emelkedéssel vezet az apoteózisba, mely csupa erő és diadal […] A közönség igen melegen, lelkesen fogadta az újdonságot, sokszor tapsolt nyílt színen s a fölvonások után vagy húszszor hivta a lámpák elé a szereplőket és az illusztris szerzőt.”
„A Rodostó Prágában.” (fizetős), Pesti Hirlap, 1916. június 4. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
„Fövarosi Hirek”, Fővárosi Lapok, 1870. december 6. (Hozzáférés: 2021. április 11.) „írói segély egyletünk e tél folytán nem az adventben, hanem böjtben fogja megtartani szokásos hangversenyét. Akkorra igen érdekes közreműködők és új művek megnyerésére van kilátása. A hangverseny magyar jellegű lesz, mint rendesen, miután a rendezők azt tűzték ki föladatúl, hogy a hazai zenevilágban fölmerülő nevezetesb jelenségeket mutassák be, a mennyire lehet. S most jobban fog lehetni, mint bármikor, miután Liszt F. is körünkben van, s a nemzeti szinház oly igazgatót kapott, ki a magyar irodalmi és zenészeti ügyeket a színházon kívül is örömest mozdítja elő. Többi közt alkalma lesz a rendezőségnek egy figyelemreméltó magyar zene-balladát ismertetni meg, melyet a sokféle tehetséggel megáldott gr. Zichy Géza szerzett […] Arany János „Zách Klárá"jához irt egy jellemző, magyar stylü balladát, zongorára, tenorhangra s a zárstrófát („Rósz időket élünk,“ stb) férfikarra. E szerzeménye igen méltó a bemutatásra.”
„Dolores”, Zenevilág, 1902. április 29. (Hozzáférés: 2021. április 5.) „A cselekmény első része egy kolostorban játszik, szereplő személyei: a zárda főnöknője, Fernandó a keresztes vitéz és Dolores, a kolostor legszebb apáczája. […] A főnöknő maga köré gyűjti a zárda apáczanőit […] hogy a harczból érkező keresztes vitézeket, […] vegyék ápolás alá […] A keresztesek bevonulnak s Dolores megpillantja köztük a legdaliásabbat, a legszebbet: Fernandót, ki súlyos sebtől vérzik. Szerelemre gyulad iránta […] A második részben […] a két szerelmes megszökik. A harmadik részben […] Az üldözők már-már elérik őket, Dolores pedig arra kéri lovagját, hogy szúrja le őt tőrével, maga pedig meneküljön. Fernandó bátorítja kedvesét, ez azonban leveti magát a lóról s véresen fekszik a köveken. Fernandó leszáll a lóról, karjain viszi haldokló aráját, a ló pedig fut egyedül tovább. Az üldözők tovább futnak az üres paripa után. […] az apáczanő pár percz múlva meghal : […] A lovag megcsókolja nőjét s aztán tőrt szúr a maga szívébe.”
(1895. december 31.) „A Bartay jubileum.”. Fővárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Az est zenei részének a piece de resistance […] Zichy Géza grófnak »A zene« czimü vegyes ének- és zenekarra irt müve volt. Végtelenül bájos, friss és lendületes. Az alapjául szolgáló költemény is Zichy gróf munkája ; tárgya az, hogy a zene a bölcsőtől a a koporsóig kiséri az embert.”
„Irodalom, Szinház, Müvészet”, A Hon, 1871. május 13. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A közönség tetszéssel fogadta, sokat nevetett ötletein és vidor helyzetein, a főbb szereplőket meg-megtapsolta, végül pedig hívta a szerzőt is, ki e hívásra kétszer jelent meg a közönség előtt. Ekkép nincs, miért titkot csinálni belőle, hogy Justus nem más, mint gr. Zichy Géza […] Jó oldalai az alapötlet újdonsága, mulattató helyzetek, élénk diálog s egy pár alaknak eléggé sikerült vázolása. Árnyoldalai pedig a kidolgozásban mutatkozó gyöngék, s a valószínűség rovására vitt némely forceirozások.”
„Nemzeti Szinház”, Fővárosi Lapok, 1876. március 12. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Zajos este volt, sok tapssal, éljenzéssel, kihívásokkal […] Franciaországban vagyunk 1730-ban, félszázad, dal a nagy forradalom előtt, tehát a főrangúság fénykorában. A Du Brevault hercegi családból nincs már több, mint egy ősz apa és ennek reményteljes fia. Az apa büszke családjára, melynek neve nemcsak puszta név, hanem egy elv is. Akarja, hogy fia […] rangjához méltólag házasodjék s ki is szemeli számára egy szép nőrokonát […] De az ifjú visszariad e frigytől, mert szive mélyéből szeret egy szép és nemesszivű színésznőt […] A tárgy rokonszenves, érdekes, de nem uj […] És mégis a szerzőtűl ép az eredetiséget nem lehet elvitatni […] Azt hiszszük, […] hogy »A szerelem harca«, — e nem erős dráma, de érdekes darab — írójától a szinpad is sok szépet és jót várhat.”
„Pozsonyi Premiére”, Magyarország, 1898. március 13. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „A pozsonyi színházban zsúfolt ház előtt tegnap volt a bemutató előadása Zichy Géza gróf A tízparancsolat czimü vígjátékának. A darab teljes sikert aratott. A közönség a szerzőt minden felvonás után ismételten a lámpák elé hívta. Zichy gróf vigjátékának tárgya egy gyöngéd szerelmi történet. Balanyi gróf egyetlen fia szerelmes az öreg kasznár leányába, ki szintén szereti az ifjút, de titkolja szerelmét és makacskodik. A fiút ez elkeseríti, kicsapongóvá lesz, adósságokat csinál s megszegi a tízparancsolatot. Végre a szülők rendezik fiuk ügyét, Iluska is bevallja szerelmét, s a két szerető egymásé lesz.”
„Egy 'érdekes' fiatal grófról”, Magyar Ùjság, 1872. szeptember 23. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „A forma Laboulaye-től van kölcsönözve ; a hang Széchenyi ifjúkori iratait copizálja, a felfogás száz és száz irányadó szellem nyomában botorkál, s a nyelvezet — jobb ugyan mint a kaszinóé vagy az akadémiáé, de egyes szép helyeket leszámítva, mindenütt kikandikálnak a grófi korona szarvai, persze csak — pléhből, s a hiányzó arany fény helyett —- lakirozott ragyogással. […] Zichy Géza, mint egykor Széchenyi, át van hatva a hazai viszonyok ziláltsága s a jövőt fenyegető corruptió által: de túl lő a czélon, midőn kivételt kizáró ridegséggel tör pálczát előszavában elevenek és holtak, földi és égi dolgok fölött, s nem filosof, nem költő, csak mágnás, midőn e corruptió okait kutatva, nem látja, vagy nem akarja látni a közelében fölhalmozott kóranyagot s egy — osztályt: a pénzvilágot s különösen a zsidóságot igyekszik felelőssé tenni minden bajért.”
Zichy, Géza. „Egy elsülyedt vár II”, Fövárosi Lapok, 1873. április 11. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
„Irodalom - A boldogság útja”, Ellenőr, 1875. március 7. (Hozzáférés: 2021. január 5.) „Némely helyei, mint a negyedik és kilenczedik ének, kicsillanó tehetséggel és félreismerhetlen szerencsével vannak írva […] igaz, hogy a mig ide eljutunk, meglehetős közönséges, tarlott és kietlen vidéken, itt-ott meglehetős vizenyős tájon haladunk által, hol nem látunk a költészet hímes virágaiból, s nem érzünk felemelő illatából semmit; de az is igaz, hogy […] egyszerű őszinte hangja, mesterkéletlen igaz érzelme […] kellemesen lep meg, meggyőzőleg bizonyítva, hogy gr. Zichy Géza tehetség, költői tehetség, hogy fejlődésre és izmosodásra képes”
„Irodalom és művészet”, Vasárnapi Újság, 1877. július 8. „A Petőfi-társaság két lyrikussal kezdi meg kiadásai sorát: Endrődi Sándor és gróf Zichy Géza költeményeivel […] Gróf Zichy Géza […] Mint lyrikus közvetlenséget, a szívből az élet befolyása alatt önként kiömlő hangokat keresi, s olykor még a formába öntéssel sem fárasztja magát. Képzelete nem erős, de kedélye van, s az igazság iránt valódi érzéke. A szenvelgésnek semmi nyoma dalain; egyszerű s őszinte nyilatkozatai érzelmeinek. Balladaszerü költeményeiben belső alakításra törekszik, bár ritkán sikerül azt egészen elérnie. Gyűjteményébe két nagyobb darabot is fölvett. Egyik egy naiv, népies hangú költői beszély: „A. Szegény János," egy bambának tartott, mindenütt taszigált fiu, kiben azonban valódi szív van, s ki végre is nemes önfeláldozással hal meg. A másik egy drámai költemény Lord Byron és Madách modorában: „Az emberiség epilogja." Szép részletek vannak benne, kivált az angyalok karai, s egy pár erős satyrikus szózat a túlvilágból, de egészben nem sikerült megtestesítenie az alapul vett eszmét.”
„Irodalom, színház és művészet.”, Ellenőr, 1881. május 10. (Hozzáférés: 2021. január 13.) „Gyönyörű diszmü jelent meg ma az Athanaeum kiadásában...E műről már szólottunk akkor, midőn Zichy gróf a Petőfi-társaságban olvasott föl belőle egy részletet; említők, hogy müve tárgyát egy mondából merité, mely szerint Roul Mártha gazdag polgár árva gyermekét, mert különczködött, s kedvencz kutyáját emberi halotthoz illő szertartással temetteté el, a földühödött nép, mely őt boszorkánynak tartotta, a kutyáknak vetette, melyek őt szétmarczangolták. Zichy olvasván e tényt, mint előszavában említi, föllázadt e szegény lány sorsa ellen, ki azért a kis hibáért, amit elkövetett, rettenetesen és igazságtalanul bűnhődött. Ez ösztönzé müve megírására. S müvét rendkívül becsessé teszi, hogy Zichy Mihály tizenhárom gyönyörű rajzot készített hozzá, valamennyit úgy, hogy mindenik lapon három-négy jelenet van szemeink elé tárva azzal a költői felfogással és drámai erővel, mely Zichy Mihály ecsetjét és rajzónját világhírűvé tette.”
(1882. február 24.) „Alár”. Fővárosi Lapok. „A gróf Zichy Géza hét énekből álló költői beszélye […] a keresztes háborúk korában játszik. Hőse Véghelyi Alár vitéz lovag és lantos, ki daliás megjelenésével és dalával mindenkit meghódít; csak önmagát és jelleme gyöngeségét nem győzheti le […] A korfestés dicséretes része a műnek, a szenvedélyt hatásosan festi, néhány jelenetben igazi erő és költői szángyalás nyilvánul. Verselés tekintetében is a »Leányvári boszorkány« óta ismét haladást látunk.”
részletes tartalom ismertetés sok idézettel „Alár”, Fővárosi Lapok, 1883. május 29. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Gróf Zichy Géza […] a tárgyat nem alakítja elég erővel. Talán nem is epikus, mert alakjainak ajkáról legtöbbször ő maga beszél. Legszebb részleteket, képeket és vonásokat a lyrikus ad e müvéhez, melyben különben a háttér elég hű, a staffagé érdekes és van benne egy pár igazi epikai motívum is. Látszik, hogy örömest időz az elporladt romok közt; de ki-kizökken néha a hangból. De sok lapon kapunk természetes hangokat, könnyen ömlő verseket. Verselési technikájának egyik hibája a rímek gyakori pongyolasága. Poézise érdekében kívánnunk kell, hogy erre jobban ügyeljen. Ma, mikor annyi simán, »folyékonyan verselő« írónk van, tőle — a jeles hivatásu költőtől — joggal követelhetünk csiszoltabb műformát.”
(1892. november 23.) „Tudomány és irodalom. - Gróf Zichy Géza újabb költeményei.”. Fővárosi Lapok. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Az Athenaeum uj kiadásai között bizonyára legnagyobb elterjedésre számíthat ez a kötet, mely gr. Zichy Géza múzsájának újabb termékeit tartalmazza. Gróf Zichy nem tartozik a lármás napi lírikusok, sem a gondolatterhes poéták fanyar csoportjába; nem ir sokat, de mindig szépet. Minden verse érzést lehel, érzéshez szól, mindegyik valamely édes hurt hoz rezgésbe belsőnkben.”
(1895. december 15.) „Hétről-hétre”. Magyar Szemle. (Hozzáférés: 2021. január 6.)Zichy Géza beszámolója Lourdesi zarándokútjáról
(1911. november 15.) „Liszt Ferencz. (Gróf Zichy Géza t. t. elöadása 1911 október 23)”. Akadémiai Értesítő. (Hozzáférés: 2021. január 6.) „Ha végig olvasom hozzám írt számos levelét, meghatva gondolok arra az apostoli emberre, kit égig emeltek, porba sújtottak, judáscsókokkal illettek, megtapsoltak, kigúnyoltak, istenítettek és elárultak felváltva, ő pedig szelíden mosolyogva ment a maga útján, födetlen fejjel, alázatosan.”
[6]. Budapesti Közlöny1916 (119). (Hozzáférés: 2021. január 17.)
(1916. március 25.) „Gróf Zichy Géza jubileuma.”. Pesti Napló. (Hozzáférés: 2021. február 22.) „Március 25-én, szombaton volt ötven éve annak, hogy gróf Zichy Géza, a világhírű zongoraművész, először lépett Pozsonyban a nyilvánosság elé.[…] A jubileum napjára érkezett meg Vilmos német császár megemlékezése, aki gróf Zichy Gézának eddigi német rendjeleihez a porosz vöröskereszt-rendjel 2. és 3. osztályú kommandőr-keresztjét adományozta.”
[7]. Budapesti Közlöny1901 (68). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
[8]. Magyar Géniusz1894 (6). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
[9]. Budapesti Közlöny1890 (16). (Hozzáférés: 2021. január 7.)
[10]. Budapesti Közlöny1889 (33). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
[11]. Budapesti Közlöny1888 (26). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
[12]. Koszorú. A Petöfi társaság heti közlönye1884 (34). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
(1883. január 28.) „Hirek”. Nemzet. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
[13]. Budapesti Közlöny1881 (130). (Hozzáférés: 2020. december 23.)
Ady, Endre. „Péntek esti levél”, Ady Endre prózája 1/6 kötet, 1905. április 2. (Hozzáférés: 2021. január 8.) „Beszéljünk a Zichy új operájáról a Nemo-ról, mert kezd veszett kedvünk lenni […]A haza nem minden előtt, de mindenütt. Még a Magyar Színház revűjében is. Még a Wekerle-kávéházban is. Még az Operaházban is. Ugy-e, fölteszik rólam, hogy nem vagyok hazátlan bitang. De hazátlan kezdek lenni, mert nem lelek üres hazafiaskodástól ment zugot e hazában. […] A Nemo a Rákóczi-kultuszra számít. Fantasztikus és képtelen történet a kuruc időkből, mely igazán kincsesbányája lehetne igazi művészeknek is.”
archive.org
Blaukopf, Kurt. Gustav Mahler (angol nyelven). London: Allen Lane, 87. o. (1973). ISBN 0-7139-0464-x. Hozzáférés ideje: 2020. december 4. „Had he been cleverer, he might have saved the treasury 25,000 gulden. For Mahler had long been resolved to leave Budapest and to take up his post in Hamburg by 1 April 1891 at the latest. But he had kept this secret. It did not matter to him that the Budapest public, including some of his friends, would believe that he had been driven away against his will. A little touch of martyrdom would not come amiss.”
G.E.. „Theater, Musik und Concerte”, Vossische Zeitung, 1883. január 16. (Hozzáférés: 2021. április 8.) (német nyelvű) „Am Sonnabend gaben Graf Zichy und Professor Joachim unter Mitwirkung der philharmonischen Kapelle und Leitung des Professors Rudorff ein Concert in der Singakademie. Graf Zichy besitzt nur die linke Hand und leistet mit dieser erstaunliches. Allerdings die Arrangements und die recht gefälligen und ansprechenden eigene Compositionen, welche er zum Vortrag bringt, von einer durch die zu Grunde liegenden technischen Bedingungen nothwendig herbeigeführten Einseitigkeit nicht frei zu sprechen; dafür gewährt es aber einen eigenen Reiz, die auch unter diesen Umständen erreichbare Tonfülle und Beweglichkeit und vor allen Dingen die Selbstständigkeit der einzelnen Finger sowie die Geschicklichkeit in den schnellen Sprüngen der Hand von den tiefsten bis in die höchsten Oktaven mit eigenem Ohre wahrzunehmen. Die Sicherheit der Hand ist außerordentlich; daß aber entlegene Griffe niemals eine hörbare Lücke in der Tonfolge zeigen, daß die verschiedenen Finger derselben Hand den Baßcharacter, den Character des melodischen Tons und der Verzierung gleichzeitig so bestimmt festzuhalten vermögen und daß das Ganze eben darum den Eindruck des musikalisch Ungezwungenen und natürlich Geschmackvollen macht, ist viel mehr zu preisen.[…] Er spielte auf einem Bösendorfer’schen Flügel, der wahrscheinlich besondere technische Einrichtungen hat (entweder durch Ehrbar’s prolongement oder durch ein Theilpedal), um das längere Fortklingen einzelnen Töne zu ermöglichen. Denn der Baß tönte häufig weiter, nachdem die Hand schon längst in den höheren Oktaven ihre Thätigkeit begonnen hatte.”
Nicholas, Jeremy: Too many Beethoven sonatas, 2015. (Hozzáférés: 2020. december 16.) „There is a hierarchy of classical composers, whose names crop up on programmes all over the world like McDonalds or Costa or Pret-à-Manger […] brand names you can rely on, ubiquitous, safe bets. Places – and composers – familiar to us so we know what we’re going to get, more or less.” - mint a McDonalds világszerte egységes kínálata […]
Magyar Főnemességi Adattár- Zichy Géza. (Hozzáférés: 2021. január 24.)hozzáféréskor a Főnemességi Adattárban Sándor adatai hibásak, Aladáré pedig hiányoztak)
Jonathan Welsh: Review (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 3.) „it is hard to believe there is only one hand at work here as the level of detail to be heard is incredible”
Jonathan Welsh: Review (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 3.) „We finish with the impossibly difficult arrangement of Schubert’s ‘Erlkönig’ for left hand. Here all four voiced sections of Schubert’s masterpiece are presented with just five fingers. The effect is incredible, not just for the pianist; it also shows off Zichy's considerable powers as an arranger.”
onb.ac.at
anno.onb.ac.at
(1867. augusztus 7.) „Ischl” (német nyelven). Salzburger Zeitung. „Die Ouverture aus Huniady Laslo gab Graf Geza Zichy mit der linken Hand auf dem Piano mit solcher Bravour und Präcision, daß er zu stürmischem Beifalle hinriß, der ihm noch eine ausgezeichnete Studie auf dem Flügel entlockte […] Graf Geza Zichy schloß das reiche Programm mit einem Potpourri aus Gounods Faust, dessen eben so schwierige als meisterliche Durchführung mit der linken Hand allein die rechte nicht nur nicht vermissen ließ, sondern dem staunenden Zuhörer den Eindruck machte, als ob sie auf den Tasten mit der linken wetteiferte.”
„Amtliches”, Neue Freie Presse, 1871. június 16. (Hozzáférés: 2021. április 14.) „Auf Vortrag meines ungarischen Ministers des Innern finde Ich den […] Honorär-Conceptsadjuncten im Ministerium für Cultus und Unterricht, Grafen Geza Zichy, zum Honorar-Concipisten im Ministerium des Innern zu ernennen. Schönbrunn. Den 7.Juni 1871. Franz Joseph m.p, Wilhelm v. Toth m.p”
„Theater- und Kunstnachrichten”, 1869. december 18. (Hozzáférés: 2021. április 14.) „Aus Preßburg meldet man viel Rühmliches über ein neues Trauerspiel: „Der Prätendent", dessen Stoff der ungarischen Geschichte entlehnt ist. Der Verfasser ist ein junger Hörer der Rechte, Graf Geza Zichy, dem man ein bedeutendes poetisches Talent nachsagt.”(Sok dicséreteset jelentenek Pozsonyból egy új tragédiáról: "A trónkövetelő"-ről, amelynek témája a magyar történelemből származik. A szerző egy fiatal joghallgató, gróf Zichy Geza, akiről azt mondják, hogy jelentős költői tehetsége van.) Az újság tévedett, Zichy csak németre fordította Szigligeti művét.
„Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1883. január 4. (Hozzáférés: 2021. január 28.) (német nyelvű) „als echter Edelmann spielt er ausschliesslich nur zu wohlthätigen Zwecken und auf besondere Einladung. Trotz der so bedingten Seltenheit seines Auftretens hat er doch in wenigen Jahren der nothleidenden Menschheit die Summe von über 200000 Gulden erspielt und sich daneben einen Künstlerruf erworben, welcher durch die Urtheile der hervorragendsten Kritiker für immer fest begründet ist.”
„Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1883. március 29. (Hozzáférés: 2021. január 21.) (német nyelvű) „Graf Géza Zichy hat einen Theil des Ertrages seiner jüngsten Concertreise in Deutschland, nämlich acht tausend Mark, dem Professoren-Pensionsfonds des Pester National-Conservatoriums zufliessen lassen.”
„Graf Geza Zichy”, Wiener Presse, 1884. november 30. (Hozzáférés: 2021. január 12.) (német nyelvű) „Der bekannte einarmige Clavier- Virtuose Graf Geza Zichy veröffentlichte in Augsburg, wo er jüngst zu wohlthätigem Zwecke concertirte, folgende Erklärung, die zeigt, wie frei der Künstler von jedem Standeshochmuth ist: Kaum in der altehrwürdigen Stadt Augsburg angekommen, muß ich mich zu meinem größten Verdruß mit allen meinen Titeln zu Häupten der Concertanzeigen angeführt sehen. Ich bin stolz darauf, auch ohne Titel einen anständigen Künstlernamen zu besitzen, welcher der Oeffenlichkeit angehört. Indem aber Titel mit künstlerischen Leistungen nichts gemein haben, verwahre ich mich feierlich gegen solche unwürdige Marktschreiereien der Concertanzeigen. Achtungsvoll Graf Geza Zichy.”
„Az új intendáns, gróf Zichy Geza, aki imádóival költőnek és zeneszerzőnek nevezteti magát, azzal ünnepli beiktatását, hogy a rábízott operából kiszorítsa azt az igazgatót, akinek a művészi tevékenységét a sajtó és a nyilvánosság egybehangzóan a leghangosabb elismeréssel illette.”„Theater- und Kunstnachrichten.”, Neue Freie Presse, 1891. március 15. (Hozzáférés: 2021. április 15.) (német nyelvű) „Der neue Intendant, Graf Geza Zichy, der sich von seinen Anbetern einen Dichter und Componisten nennen läßt, feiert seinen Amtsantritt damit, aus der ihm anvertrauten Oper jenen Director zu verdrängen, über dessen künstlerische Thätigkeit in der Presse und im Publicum nur Eine Stimme lautester Anerkennung herrscht”
„Gemma”, Theaterzettel des Hof-Operntheaters, 1916. március 9. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
„Nachrichten”, Berliner Musikzeitung, 1877. március 1. (Hozzáférés: 2021. január 28.) (német nyelvű) „In Pest hat kürzlich ein vom Schriftsteller- und Künstlerverein veranstaltetes Concert stattgefunden. Der Prunksaal der „Hungaria“ war vom elegantesten Publikum dicht gefüllt, war doch angekündigt worden, dass Liszt wieder einmal öffentlich auftreten werde. Der Meister, enthusiastisch begrüsst, trug fünf Piecen vor: je zwei ältere Stücke von Mosonyi und Bülow und eine Transscription über den Adele-Walzer vom Grafen Geza Zichy.”
Freund, Erich. „Breslauer Bühnenbrief”, Der Humorist, 1906. december 10. (Hozzáférés: 2021. január 6.) (német nyelvű) „Im ganzen steht Zichys »Nemo«-Komposition etwa auf der Durchschnittslinie unserer gegenwärtigen Opernproduktion, das unglückselige Textbuch aber zieht sie von diesem achtbaren Niveau wieder herab.”
Beer, August. „Feuilleton, Franz Rákóczi II”, Pester Lloyd, 1909. január 31. (Hozzáférés: 2020. december 29.) (német nyelvű) „Wieder zeigt es sich, daß das Talent des Komponisten vornehmlich nach der lyrischen Seite neigt. Und zur Spieloper, deren Ton Graf Zichy in seinem Meister Roland schon glücklich angeschlagen hat. Man begegnet diesem leichteren Teil in den Verkleidungsszenen des zweiten Aktes. Hier bringen die flott geführte Konversation, die pikanter gewürzte Melodik Farbe und regeres Leben in das altertümelnde Pathos der Rákóczi- Musik.”
„Rodosto”, Prager Tagblatt, 1916. május 30. (Hozzáférés: 2021. január 7.) „Die Textdichtung des Grafen Geza Zichy folgt getreu den historisches Ereignissen. In der Komposition wendet sich Graf Geza Zichy als der erste ungarische Komponist von der alten italienischen Opernform ab, dem modernen Musikdrama zu.”
(1883. október 18.) „Nachrichten”. Berliner Musikzeitung. (Hozzáférés: 2021. január 28.) „Graf Géza Zichy‚ der bekannte vortreffliche Claviervirtuos, ist durch die Verleihung des preussischen Kronenordens ausgezeichnet worden.”
Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának határozata, 1956. december 5. (Hozzáférés: 2021. április 25.) „A magyar ellenforradalom célja a kapitalista-földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett, és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre, és ellenforradalmi céljait valóra váltsa.”
„Notre soirée de jeudi”, Le Figaro, 1878. november 2., 4. oldal (Hozzáférés: 2023. április 19.) (francia nyelvű) „Un amateur, un gentilhomme hongrois, se trouvait dans notre auditoire: le comte Géza Zichy. M. Zichy a eu le malheur de perdre son bras droit à la suite d'un accident de chasse. Cependant il a, sur le piano, un talent incompartable. Il nous a joué une fantasie sur Faust d'une facon stupefiante. - Il n'a qu'un bras, s'est écrié Sardou, et on jureait qu'il joue à quatre mains!”(Egy amatőr, egy magyar nemes volt a közönségünkben: gróf Zichy Géza. Zichy urat az a szerencsétlenség érte, hogy egy vadászbalesetben elvesztette a jobb karját. A zongorán azonban páratlan tehetséggel rendelkezik. Megdöbbentő módon játszott nekünk egy Faust-fantáziát. - Csak egy karja van - kiáltotta Sardou -, és mi megesküdtünk volna, hogy négy kézzel játszik!)
„Théâtres et Concerts”, Journal des debats politiques etlitteraires, 1886. február 15., 4. oldal (Hozzáférés: 2023. április 19.) (francia nyelvű) „Lundi 15 février, à la salle des fêtes du Grand-Hôtel, sera donné, au profit de la Société de bienfaisance austro-hongroise, un concert avec le concours du comte Géza Zichy, de M. Faure, de Mme Bilbaut-Vauchelet, de M. Nicot et de M. Coquelin aîné.”(Február 15-én, hétfőn a Grand-Hôtel Salle des Fêtes termében az Osztrák-Magyar Jótékonysági Társaság javára koncertet adnak Zichy Géza gróf, Faure úr, Bilbaut-Vauchelet asszony, Nicot úr és Coquelin úr részvételével.)
Charity Concert Emperor Karl War Relief Funds. Wiener Filharmoniker, 1917. december 8. (Hozzáférés: 2023. április 19.) „Jótékonysági koncert Károly császár háborús segélyalapja számára. Program: Graf Géza von Zichy: Klavierkonzert für die linke Hand allein. Conductor: Franz Schalk, Piano: Graf Géza von Zichy”
Liszt véleménye: „Jó ízlésűek, jó stílusúak, sőt hatásosabbak, mint némely két- és négykezes kompozíció; de olyan nehezek, hogy egyedül a zeneszerző képes a lejátszás csodáját véghezvinni”BLKÖ: Zichy-Vásonykeő, Geza Graf. (Hozzáférés: 2021. március 16.) „sie sind von gutem Geschmack, gutem Styl und sogar von mehr Wirkung als manche Composition für zwei und vier Hände; aber sie sind so schwierig, daß nur der Componist allein das Wunder aufführen kann, sie zu spielen”
worldcat.org
1867. márc. 29-én, a Zenede Magyar Zenetörténeti Hangverseny-sorozatának első hangversenyén egyebek között gróf Sztáray- és Szirmay-kompozíciók kerültek előadásra. Pintér, Mária (1978. 12). „A Nemzeti Zenede története”. Parlandó, Budapest 20 (12), Kiadó: Népszava Lapkiadó Vállalat. ISSN0133—2767.
