A szovjet állambiztonsági szervek szinte a kezdetektől bekapcsolódtak a fővárosban a rendőrség munkájába. … "Az Andrássy út 60. szám alatti politikai nyomozó testületek mellett van beosztva egy Orlov nevű civil ruhás GPU-tiszt, aki tanácsosi címmel szerepel. Orlov tanácsos a GPU és a magyar politikai nyomozó szervek között az összekötő." Ez a kapcsolat a későbbiekben állandósult, egyre szorosabbá vált, és intézményesült. – Palasik Márta (1999). „"Üstökön ragadni a reakciót" / Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei” (11), Kiadó: Beszélő. (Hozzáférés: 2009. október 14.) A forrás tévesen használja a GPU nevű szervezet nevét ami ekkor már évekkel korábban megszűnt.
Figyelemre érdemes, hogy a jelentés szerint az osztály a politikai rendészeti ügyek 60 százalékát a társadalom közreműködése (feljelentések, besúgások) útján tárta fel, és csak 40 százalékát saját nyomozásuk eredményeképp. – Palasik Márta (1999). „"Üstökön ragadni a reakciót" / Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei” (11), Kiadó: Beszélő. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
gov.hu
kbh.gov.hu
"A katonai elhárítás a Belügyminisztérium III. főosztálya keretében folytatta a tevékenységét. Bár szervezetében jelentősebb változás nem következett be, a hadsereg létszámcsökkentésével párhuzamosan érzékelhető volt a főosztály létszámának folyamatos csökkentése. Míg 1953-ban még ezerötvenkét fős volt a létszám, addig 1956-ban már csak ötszázharmincnégyen dolgoztak a főosztályon." – Hírszerzés története. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
kulturpart.hu
"Az, hogy a BM-ben a zsidó származásúak végig felülreprezentáltak voltak, megtévesztő, mert a belső elhárításnál arányuk már 1953 után is jelentősen csökkent. A III/III vezetői és beosztottai tipikusan falusi „népi káderek” voltak, sokszor kisebbségi érzésekkel, míg a zsidó származásúak nyelvtudásuknak és iskoláiknak köszönhetően a nagyobb karriert jelentő hírszerzésnél és kémelhárításnál szolgáltak inkább." – Poós Zoltán: A szó veszélyes fegyver. KultúrPart, 2008. április 30. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
mno.hu
mn.mno.hu
Amikor Rákosi és Péter Gábor parancsára a Princz Gyula vezette tiszti verőcsoport agyonverte Szűcs ezredest és öccsét, az ezredes páncélszekrényéből sok millió forint értékű ékszer, valuta és készpénz került elő. – Tamáska Péter: Tiszti kezek. Magyar Nemzet, 2006. január 21. (Hozzáférés: 2009. október 14.)[halott link]
oszk.hu
epa.oszk.hu
„Közölték velem, ha nem ismerem el, hogy amerikai kém vagyok, 10 perc múlva bent lesz a feleségem és a gumibotot tövig fogják belenyomni előttem.”
Argejó Éva: A hatalomnak alávetett test, Állambiztonsági játék a testtel (1945–1956) [2]
"A közel tíz év alatt, amíg az államvédelmi szerveknél dolgoztam, soha nem tapasztaltam, hogy ez állami szerv lenne. Ez a szerv, bármilyen nevet viselt is, a pártnak és azon belül a párt szűkebb vezetésének, s még azon belül is személyesen Rákosi Mátyásnak volt egy különleges erőszakszerve az államapparátuson, majd a párton belül, helyesebben azon felül." – Kozák Gyula: Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba". Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2004. (Hozzáférés: 2009. október 24.)
rev.hu
A PRO-t (Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO elődje) tudatosan úgy hozták létre, hogy abban a zsidók legyenek többségben. A kommunista hatalom a korábban üldözöttek révén kívánta meggátolni a Horthy-korszakból átigazolni kívánó figurák megjelenését. – Kozák Gyula (2003). „Az identitás nélkül ember” (Évkönyv XI.), 95–110. o, Kiadó: 1956-os Intézet. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
sicitur.hu
"1945. január 18-án, azon a napon, amikor az új demokratikus rendőrség létrehozásáról döntöttek, kapott megbízást az MKP Politikai Bizottságától Péter Gábor a politikai rendőrség megszervezésére, amely hivatalosan a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven 1945. február 2-án alakult meg." – Molnár János (2003). „A gazdasági rendőrség megalakulásának körülményei” (2-3), Kiadó: Sic Itur ad Astra. [2007. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
tankonyvtar.hu
"… az MDP KV 1953. június 27–28-i ülését követően a párt már túl volt egy fontos határozat meghozatalán. „A párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról” szóló dokumentum megállapította, hogy „helytelen módon vezette a párt, és személyesen Rákosi elvtárs az Államvédelmi Hatóságot, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, miképp nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztattak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt. Emellett Rákosi elvtárs utasításai több esetben helytelenek voltak és megnehezítették az igazság felderítését.”
Ez a Rákosi személyes felelősségét egyértelműen megfogalmazó határozat csak több mint három évtized múltán került nyilvánosságra, s Rákosinak az ülésen elhangzott beismerő szavait is csak 1962 augusztusában tették közzé." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 25.)
"Berija bukásával, 1953. július 10-én azonban e határozat új értelmezési lehetőséget is nyert, főleg azt követően, hogy a Szovjetunióban a Konyev marsall vezette bíróság ítélete alapján Beriját és hat társát kivégezték. Rákosi ekkor megkezdhette a felelősség áthárításának politikáját. A „Péter Gábor és társai” ügy számos elítéltjének állítása szerint – miként ezt több korabeli vezető politikus is megerősíti – az országgyűlés 1956. augusztusi ülésszakán a legfőbb ügyész által a nyilvánosság előtt először ismertetett, Péter Gáborékat elmarasztaló ítélet bevezetője Rákositól származik." – Zinner Tibor (1986). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). (Hozzáférés: 2009. október 25.)
web.archive.org
"1945. január 18-án, azon a napon, amikor az új demokratikus rendőrség létrehozásáról döntöttek, kapott megbízást az MKP Politikai Bizottságától Péter Gábor a politikai rendőrség megszervezésére, amely hivatalosan a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven 1945. február 2-án alakult meg." – Molnár János (2003). „A gazdasági rendőrség megalakulásának körülményei” (2-3), Kiadó: Sic Itur ad Astra. [2007. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
A PRO-t (Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO elődje) tudatosan úgy hozták létre, hogy abban a zsidók legyenek többségben. A kommunista hatalom a korábban üldözöttek révén kívánta meggátolni a Horthy-korszakból átigazolni kívánó figurák megjelenését. – Kozák Gyula (2003). „Az identitás nélkül ember” (Évkönyv XI.), 95–110. o, Kiadó: 1956-os Intézet. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
"A katonai elhárítás a Belügyminisztérium III. főosztálya keretében folytatta a tevékenységét. Bár szervezetében jelentősebb változás nem következett be, a hadsereg létszámcsökkentésével párhuzamosan érzékelhető volt a főosztály létszámának folyamatos csökkentése. Míg 1953-ban még ezerötvenkét fős volt a létszám, addig 1956-ban már csak ötszázharmincnégyen dolgoztak a főosztályon." – Hírszerzés története. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
Amikor Rákosi és Péter Gábor parancsára a Princz Gyula vezette tiszti verőcsoport agyonverte Szűcs ezredest és öccsét, az ezredes páncélszekrényéből sok millió forint értékű ékszer, valuta és készpénz került elő. – Tamáska Péter: Tiszti kezek. Magyar Nemzet, 2006. január 21. (Hozzáférés: 2009. október 14.)[halott link]
